ELŐSZÓ

E munka a szerző szándéka szerint a monográfia bizonyos jegyeit viseli magán. A monografikusság igénye abban mutatkozik, hogy a vizsgálódás a köl­tészet korszakolása mellett a költő indulásának alapvető életrajzi adataira is kiterjed. A rendkívül jelentős műfordítói munkásságot azonban nem fog­lalja magába.

Ha kizárólag a nyelv felől közelítenénk Ács Károly poétikája felé, ez azt jelentené, hogy a „hogyan” és a „milyen” kérdéseit kizárólagosítjuk a „miért” és a „mikor” rovására; holott drámai vívódásokkal, ön­ellentmondásokkal küszködő költői alkatról van szó, aki magáévá tette társadalmunk eszményvilágát.

Hogy ennek ellenére is viszonylag kevés hely jut vizsgálódásunkban a diakróniának, az azzal magya­rázható, hogy mélyre ható változásról, fejlődésről Ács Károly költői világa esetében nem beszélhetünk, annál kevésbé, mivel zsengéinek jelentős részét át­dolgozta. Az állandóságot, az idejekorán kialakult jellemzőket tartva szem előtt, figyelmemet a főmo­tívumokra és összefüggésükre összpontosítottam. Az Ács-féle költőiség jegyei érdekeltek, a sokféle elemet tartalmazó tipikusát akartam felmutatni.

A jellemző motívumokat a társadalmi korszaktól befolyásolt magatartás szerint csoportosítottam, de úgy, hogy merev korlátozás helyett, a hasonlóság és eltérés érzékeltetése céljából az életmű bármely sza­kaszából vettem példát.

                                                                                                                                                                                                                                                                 V. G.