E munka a szerző szándéka szerint a monográfia bizonyos jegyeit viseli magán. A monografikusság igénye abban mutatkozik, hogy a vizsgálódás a köl­tészet korszakolása mellett a költő indulásának alapvető életrajzi adataira is kiterjed. A rendkívül jelentős műfordítói munkásságot azonban nem fog­lalja magába.

Ha kizárólag a nyelv felől közelítenénk Ács Károly poétikája felé, ez azt jelentené, hogy a „hogyan” és a „milyen” kérdéseit kizárólagosítjuk a „miért” és a „mikor” rovására; holott drámai vívódásokkal, ön­ellentmondásokkal küszködő költői alkatról van szó, aki magáévá tette társadalmunk eszményvilágát.

(részlet az Előszóból)