Magyar László levéltáros helytörténeti írásai különféle lapokban és folyóiratokban látnak napvilágot. 1985-ben Három kincstár címmel az Életjel miniatűr sorozatában művelődéstörténeti kötete jelent meg, ezúttal pedig Aczél Henrik festő- és iparművész szabadkai tevékenységét, a vele kapcsolatos levéltári forrásanyagot gyűjtötte össze.

Aczél Henrik (1876–1946) Nagyváradon született, s a budapesti iparművészeti főiskola befejezése után Székely Bertalannál és Lotz Károlynál képezte tovább magát, majd Olaszországban iparművészettel, Münchenben pedig festészettel foglalkozott. A múlt század végén a budapesti Iparművészeti Múzeumban dolgozott. Időközben több tárlaton szerepelt nagy sikerrel, de tárcái is megjelentek a fővárosi lapokban. A század elején Szabadkára került azzal az eltökélt szándékkal, hogy az iparművészetet – s általában az ipart – a nyugati civilizált országok mintájára fejlessze tovább. Miután a város részére több festményt és díszoklevelet készített, életében fordulópontot a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület megalakítása jelentett, amikor annak ipari szakosztályát Szabadkára helyezték és titkárává választották. Ettől kezdve elkötelezett munkával a közcélt szolgálta. Elaborátumában kimerítően kifejtette a város közművelődésére irányuló elképzeléseit Mivel az esztétikai ízlés fejlesztését egyik központi kérdésnek tartotta, Liuba Kornéllal együtt 1909-ben képző- és iparművészeti tanfolyamot szervezett, amelyet – a sikeren felbuzdulva – középfokú ipariskolává igyekezett fejleszteni. 1910-ben megalakította a Szabadkai Felső Nőipari és Iparművészeti Szakiskolát, amelynek első igazgatójává őt választották meg. Amikor azonban az iskolát megfosztották iparművészeti jellegétől, lemondott a közéleti szereplésről. Egy ideig ugyan még a kormányhatóság ízlése szerint felállított új nőipariskola igazgatója maradt, de inkább a festészetben és a képzőművészetben keresett megnyugvást, a világháború kitörése előtt pedig elhagyta Szabadkát.

Aczél Henrik sokoldalú művészegyéniség volt, aki nemcsak festő- és iparművészként, hanem restaurátorként, tárcaíróként, a Szabad Lyceum tagjaként, különféle kiállítások szervezőjeként is említésre méltó tevékenységet fejtett ki. Így például kezdettől fogva kapcsolatban állt a Hollósy Simon által alapított nagybányai művészteleppel.

Magyar László dokumentumkötetében, amelynek anyagát zömmel a Szabadkai Történelmi Levéltár gazdag gyűjteményéből merítette, igyekezett minél teljesebb képet festeni Aczél Henrik Szabadkán kifejtett munkásságáról. Vállalkozása vidékünkön úttörő jellegű, s minden bizonnyal hasonló művelődéstörténeti kiadványok megjelentetésére ösztönzi helytörténeti kutatóinkat.