Cirok Szabó István szelíd hangú költő. Nem fedezhető fel benne az elsőkötetesek becsvágya. Az az érzésünk, hogy a szerzőnek egyáltalán nem is állt szándékában költőnek lenni, egyszerűen csak nem volt más választása. Olyan evidenciákat mond ki, amelyeket mindenkinek észre kéne vennie, mégse veszi észre őket rajta kívül senki. Hiszen ki ne tudná például, hogy van olyan szerelem, amelyben csak úgy tudunk ölelni, ahogy a borostyánok. Vagy hogy anyánk kézfején a domború erek valójában faágak. És valóban, ebben a verseskötetben, akár egy gyerekkorban, bármi megtörténhet. (Celler Kiss Tamás)