A jugoszláv nemzetek és nemzetiségek fasizmus elleni közös harca és társadalmi forradalma teremtette meg nemzetiségi politikánk elméletét és gyakorlatát képező testvériség és egység gondolatát. Ez az elv biztos alapot jelentett a vajdasági magyarságnak az elmúlt évtizedekben a nemzeti és kulturális továbbfejlődésre.

A háború még be sem fejeződött, amikor a hátországban már megkezdődött a magyar tanítási nyelvű közoktatás újjászervezése. A háború utáni dinamikus társadalmi fejlődés pedig fokozatosan felzárkóztatta a magyar tanítási nyelvű iskolákat a többi közoktatási intézmény szintjére.

Megtett utunk kiértékelése még nem történt meg a teljesség igényével. Születtek tanulmányok, amelyek feldolgozzák a magyar tanító- és tanárképzés háború utáni fejlődését vagy egy-egy település, terület iskoláinak történetét; rendelkezünk adatokkal, amelyek a mennyiségi felhalmozódást tükrözik. A kedvező feltételek mennyiségi növekedése olyan minőségi változásokhoz vezetett, amely derűlátással tölthet el bennünket a magyar nyelvű közoktatás jelenlegi helyzetét illetően.

Hiányolhatjuk azonban a fejlődés minőségi értékelésének elmaradását. Fejlesztési stratégiánk kialakításakor ugyanis több esetben szükség lett volna pontosabban ismernünk az előző időszak eredményeit.

A nyelvtanítás tanterveinek készítésekor az empíria vagy idegen hatás vezetett bennünket. Kezdetben túlságosan a szerbhorvát tantervek hatása érvényesült. Később – a hatvanas évek elején –, ellenkező végletbe estünk: a sajátos helyi körülményeket és feltételeket mellőzve (pl. óratervek) a magyarországi tanterveket tekintettük mércének és követendő példának.

Önismeretünk hiánya azt eredményezte, hogy általános iskolai nyelvtantanításunk elé inkább vágyott optimális feladatokat jelöltünk ki, mintsem megvalósítható, reális célokat. Tanításunk eredményessége ennek következtében minden esetben tanáraink rátermettségén és áldozatkészségén múlott, nem pedig a kedvező feltételeken.

A diagnosztikai adatokat nem tartom öncélúnak. Birtoklásuk nemcsak azt teszi lehetővé, hogy kijelölje a nyelvtanítás jelenlegi szintjét, hanem befolyásolhatják általános iskolai anyanyelvi nevelésünk további fejlődését, a fejlesztési stratégiák kihatását, a tanítási segédeszközök tökéletesítését.

A tudományosan kialakított és ellenőrzött mutatók már befolyásolták jelenlegi általános iskolai tantervünk nyelvtani részének kialakulását. Az oktatási reform első ciklusa után várható tantervmódosításokhoz pedig megbízható adatokat szolgáltatnak, hogy milyen irányban változtassunk oktatási modellünkön és a tantervi anyagon – minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt.

A tananyag feldolgozására és a tanulók ismereteire döntő hatással lehetnek az általános iskolai nyelvtankönyvek. A méréses módszerekkel begyűjtött adatok értékes forrást jelenthetnek tankönyveink szerzőinek is. Egzakt adatokkal bizonyítható, hogy a tankönyvek által tárgyalt tananyag mennyiségileg és minőségileg elsajátítható-e az adott terjedelemben.

Az iskola célja teljesítményképes tudás birtokába juttatni a tanulókat. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy az anyanyelvi nevelésnek korrekt nyelvhasználatot kell eredményeznie. A fogyatékosságok ismeretében befolyásolhatom tanárképzésünket: hangsúlyozottabb szerepet szánhatok azoknak a módszereknek, amelyek hatékonyabban képesek befolyásolni anyanyelvi nevelésünk alapvető célkitűzéseit.

A tanárképzés azonban a jövő számára biztosít új módszertani felfogású pedagógusokat. Az eredménymutatók birtokában a diplomás magyartanárok továbbképzését is hatékonyabban szervezhetjük. A hiányosságok pontos feltárása lehetővé teszi, hogy tanáraink változtassanak tanítási módszereiken, maguk is alkalmazzák a visszacsatolás megvalósításának módszereit, tudatosan törekedjenek a hiányosságok megszüntetésére. A pedagógiai szakszolgálat (a pedagógiai intézetek tartományi hálózata) hosszabb távra tervezheti továbbképző tevékenységét: a helyzetkép birtokában valóban a szükségletekhez idomíthatja a szakmai továbbképzés tartalmát.