Arany, Jókai ás Petőfi a magyar írók között a leginkább kultikus személyiségek közé tartozik, születésük és haláluk kerek évfordulóit megünnepelni a 19. század óta kötelesség. Az pedig, hogy mikor milyen vonásait emelték ki az ünnepeiteknek, sokkal inkább az ünneplőkről (az ünneplők koráról) árulkodik, mint magukról a szerzőkről. A három 19. századi szerző kultuszát a mai Vajdaság területén – földrajzi értelemben így lokalizálja Németh Ferenc kutatási területét – társadalmi formáció- és impérium-váltások egész sora formálta. Németh Ferenc tárgyválasztása éppen ezért szerencsés, fontos és érdekes egyszerre: ilyen körülmények között a kultusz alakulástörténetének a történelem alakulása által való meghatározottsága különösen jól érzékelhető és érzékeltethető. Kutatómunkája során Németh Ferenc bő másfél évszázad anyagát tekintette át. A kultusz kialakulását mindhárom író esetében visszavezeti még életük során kialakult vajdasági látogatásaikra, az ottani írókkal, művelődési intézményekkel kialakított kapcsolataikra, és/vagy műveik vajdasági vonatkozásaira. A kronológiai elvet követő tárgyalásmód Arany, Jókai és Petőfi esetében is világossá teszi, hogy a kultusz szempontrendszere miként alakult Trianon előtt, a két világháború közötti Időszakban és a második világháború után. Kiderül az Is, hogy a második világháború óta eltelt idő nem tárgyalható egységes korszakként: a partizánháború lezárását követő évek sokkal inkább a harcos Petőfi kultuszának kedveztek, mintsem Aranynak vagy Jókainak. Külön erénye a tanulmánynak, hogy beszámol a három szerző szerb recepciójáról is.

                                                                                                                                                                                                                                            SZAJBÉLY Mihály