Hogyan ​jött létre ez a könyv?
Egyik szülője az idő, a másik úgyszólván a véletlen, a pillanatnyi sugallat. Az idő úgy, hogy ebben a soknemzetiségű, többnyelvű közegben, amelyben élünk, általában odafigyelünk egymás munkájára, eredményeire. Többedmagammal ezt csináltam én is három évtizeden átolyképpen, hogy amikor valamely másik nyelven megjelent egy igazán jó, igazán értékes irodalmi mű, jelen esetben prózai alkotás, amelyet netán még irodalmi díjban vagy más alakban kifejezett társadalmi vagy szakmai elismerés is fémjelzett, azt, lehetőleg frissiben, átültettük anyanyelvünkre, hogy a mű magyarul is közkincs legyen. Így látott napvilágot a kötetbe foglalt írások java része… A pillanat sugallata pedig úgy játszott közre, hogy amikor harminc év távlatából végigpásztáztam a szerzők hosszú névsorán, akikkel a magány óráin szellemi barátságot kötöttem, úgy tetszett, ha egy könyv két táblája közé gyűjteném azokat az írásokat, amelyeket én szólaltattam meg magyarul, az újabb kori szerb és horvát elbeszélő próza sajátos antológiája állna össze.
Sietek megvallani, hogy tévedtem, mindez csalóka benyomás, sziréni megkísértés volt csupán. Mert ami összeállt, a világért sem antológia, még csak „sajátos” sem. A szerb-horvát nyelvterület utóbbi harminc-negyven évének prózairodalma olyan gazdag értékekben, hogy azt megragadni és elfogadhatóan megmutatni, akár egy, akár több kötetben meghaladja egy ember erejét. Ez csak kollektív munka lehet.
Így lett ez a könyv az, ami: válogatás egy sokéves prózafordítói munkásság terméséből. Ha majd egyszer elkészül a 20. századi szerb vagy horvát elbeszélő próza magyar nyelvű gyűjteménye, nagyon remélem, hogy ennek a könyvnek egy-két darabja is helyet kap benne.