
Az első műhely
A nagy alkotók műveit készen kapjuk: a költemények, a novellák, a regények, drámák első igazi átélése sokszor döntő. Megragad s arra késztet bennünket, hogy befogadjuk őket. De a mű tovább hat, ismételten gondolkodásra késztet, hogy mélyebben megismerkedjünk vele s azokkal az ismeretlen, vagy még nem eléggé felderített mozzanatokkal, amelyek az író pályájának kezdetén elindításában jelen voltak. Szabadka Kosztolányiját már sokan megírták. Életrajzának, értékelésének és alakja teljes megrajzolásának kiindulópontja ez a város; az irodalomtörténész aztán elhagyja Szabadkát, hisz a költő alkotóművészi nagy kibontakozása nem itt játszódott le.
De innen indult el, és hogy milyen érlelő erővel nyilvánult meg ennek a városnak, a város népének, tájának, hangulatának hatása a költőre, azt Dér Zoltán pár esztendővel ezelőtt, a Mostoha című kötetének előszavában vázolta fel, s újabb, még igényesebb munkája, Az első műhely olyan ismeretlen részleteket tár fel Kosztolányi diákéveiből, amelyek sokban hozzájárulnak egy – a haladó évekkel párhuzamosan jelentősebbé váló – írói arckép megrajzolásához.
Az itt következő – olykor lehalkított, olykor szinte átforrósodott sorok – nemcsak városunkhoz simulnak, hogy művelődéstörténetünket gazdagítsák, hanem Kosztolányi Szabadkájához visznek közelebb bennünket, ahhoz a képhez, amely műveiben maradandóan él.