A nagy alkotók műveit készen kapjuk: a költe­mények, a novellák, a regények, drámák első igazi átélése sokszor döntő. Megragad s arra késztet bennünket, hogy befogadjuk őket. De a mű tovább hat, ismétel­ten gondolkodásra kész­tet, hogy mélyebben megismerkedjünk vele s azokkal az ismeretlen, vagy még nem eléggé felderített mozzanatok­kal, amelyek az író pá­lyájának kezdetén elin­dításában jelen voltak. Szabadka Kosztolányiját már sokan megírták. Életrajzának, értékelésének és alakja teljes meg­rajzolásának kiinduló­pontja ez a város; az irodalomtörténész aztán elhagyja Szabadkát, hisz a költő alkotóművészi nagy kibontakozása nem itt játszódott le. 

De innen indult el, és hogy milyen érlelő erő­vel nyilvánult meg en­nek a városnak, a város népének, tájának, han­gulatának hatása a köl­tőre, azt Dér Zoltán pár esztendővel ezelőtt, a Mostoha című kötetének előszavában vá­zolta fel, s újabb, még igényesebb munkája, Az első műhely olyan ismeretlen részleteket tár fel Kosztolányi diák­éveiből, amelyek sokban hozzájárulnak egy – a haladó évekkel párhuza­mosan jelentősebbé váló – írói arckép megraj­zolásához. 

Az itt következő – oly­kor lehalkított, olykor szinte átforrósodott so­rok – nemcsak váro­sunkhoz simulnak, hogy művelődéstörténetünket gazdagítsák, hanem Kosztolányi Szabadkájá­hoz visznek közelebb bennünket, ahhoz a kép­hez, amely műveiben maradandóan él.