Ortutay Gyula a szabadkai születésű írók, művészek és tudósok között a legsokolda­lúbb egyéniség, az egyetlen, aki magas rangú külföldi elis­merésekben részesült, s több akadémiának is a tagja volt. Születésének nyolcvanadik év­fordulója jó alkalmat nyújtott egykori tanítványának, majd közeli munkatársának, Katona Imrének arra, hogy megírja pályaképét és értékelje mun­kásságát. Annál is inkább, mert az a tizenkét év, amióta a neves néprajztudós nincs az élők sorában, nem mosta el a vele kapcsolatos közvetlen benyomásait, emlékeit, szemé­lyes megfigyeléseit, tapasztala­tait. 

Monográfiánk szerzője – a mindennapok rutinmunkája mellett vele együtt dolgozva a magyar folklór hihetetlenül gazdag és értékes anyagának begyűjtésén, rendszerezésén, feldolgozásán és publikálásán – közvetlen közelről ismerte meg az embert, a tudóst a ma­ga kendőzetlen valóságában. Éppen ez a közvetlen viszony, az együtt megélt idő, a min­dennapok és az ünnepi pilla­natok apró-cseprő eseményei, történései, villanásai, a beszél­getések során megfogalmazó­dott gondolatok, gondolatszik­rák, ötletek képezik azt a kapcsolatot, amely a szerzőt mesteréhez köti és lehetővé teszi számára, hogy többé-kevésbé teljes, komplex képet alkosson róla, az örökké te­vékeny, örökké szervező és ki­vételesen gazdag életművet létrehozó emberről, aki kedves tudományáért, a folklórért, an­nak felvirágoztatásáért minden lehetőt megtett egy olyan idő­ben, amikor a néprajzot, nem is kevesen, nacionalista tudo­mánynak tartották. 

A portré felvázolása közben nemcsak a politikus és köz­életi dolgozó pályáját ismer­hetjük meg, hanem az iskolát teremtő, európai hírű tudós népköltészetről, a népéletről alkotott nézeteit is. Megtud­juk, mi volt tudományos gon­dolkodásában az újdonság, amellyel világszerte ismertté tette a magyar néprajzot, s amellyel kontinensünk etnoló­giájára is termékenyen hatott. Ugyanakkor azonban nem hallgatja el azt sem, hogy po­litikusi tevékenysége megaka­dályozta a népélet minden te­rületét átfogó egyetemes kon­cepció kidolgozásában. 

Az idő mérlegén egy színes személyiség arcélét raj­zolja meg hitelesen és a szak­ember igényességével értékeli alkotásait. Ezáltál az évforduló alkalmából a szülőváros nevé­ben is méltóképpen tiszteleg életműve előtt, amelynek leg­jobb darabjai minden bizonnyal kiállják az idő próbáját.