ELŐSZÓ

A Bács–Bodrog vármegyei Történelmi Társulat alakuló közgyűlését 1883. május 11-én tartották meg Zomborban. Már az induláskor szó volt egy évkönyv ki­adásának szükségességéről, melyet különösen Iványi István szorgalmazott a továb­biakban. A zombori Levéltárban több Iványi-féle levél van, mely az évkönyv kiadására vonatkozó észrevételeit, megjegyzéseit tartalmazza. Az 1884. november 11-i kelte­zésű levélben Iványi hangsúlyozza, hogy legkésőbb 1885-ben meg kell indítani a szakfolyóiratot. Kéri, hogy a legközelebbi választmányi ülésen a tagok foglalkozzanak az évkönyvek szerkezetére vonatkozó, általa javasolt tervvel. Véleménye szerint az évkönyveknek tartalmazniuk kellene irodalmi dolgozatokat, történelmi értekezéseket, a társulat ügyeivel kapcsolatos írásokat (az egyesület keletkezése, közgyűlési jegyző­könyvek, alapszabályokkal kapcsolatos kérdések, a tisztikar névsora, a tagok lakóhely szerinti névsora, rövid összefoglalók a múzeumgyarapításról stb.), a tárca-rovatot (apróbb közlemények, okmánykivonatok, könyvismertetések, levéltári regeszták, okmánytár stb.) és vegyes közleményeket (néhány soros adatok, történelmi vagy ré­gészeti hírek, hirdetések, felszólítások stb.).

Az 1885. január 30-i választmányi ülésen a már jóváhagyott alapszabályok ér­telmében elhatározták, hogy a Történelmi Társulat szakfolyóiratot ad ki „egynegye­dévenkénti füzetek” formájában „A Bács–Bodrog megyei Történelmi Társulat Év- könyve” címmel, melynek szerkesztője a Társulat titkára lesz. Az egyévi kiadvány öszszesen 12 ív terjedelmű lesz. Az évkönyvet nagyjából az Iványi által javasolt kon­cepció alapján szerkesztik majd.

Az első évfolyam különálló füzetekként jelent meg, míg a másodikban a füzetek oldalszámozását folytatólagosan oldották meg, és ez így maradt mindvégig. Az 1886. évi közgyűlésen elhatározták, hogy kéthavonként jelennek meg a füzetek, így az 1887-es évfolyam anyaga 6 füzetben látott napvilágot. Mivel a megjelenő dolgozatok száma nem indokolta a füzetek számának növekedését (az előállítási költségek is megnö­vekedtek ezáltal, körülményesebb volt a 6 füzet nyomtatása is), az 1888. évi közgyűlés határozata értelmében a füzetek számát illetően visszatértek az eredeti tervhez. Ezt a döntést a választmányi ülés is megerősítette. A IV. évfolyamtól kezdődően újból negyedévenként jelent meg a folyóirat, egészen 1914-ig, amikor is a háborús esemé­nyek következtében évenként mindössze egy füzet került ki a nyomdából.

A Bács–Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyveinek repertóriuma párhuzamosan készült el az intézmény történetéről szóló kismonográfia megírásával, melyet a Forum és A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete 1980-ben jelentetett meg. Annak ellenére, hogy a tervek szerint a repertórium szerves részét alkotta a kismonográfiának, a szükséges pénzeszközök hiánya miatt nem jelen­hetett meg vele egyidőben. Remélni szeretnénk, hogy az ötéves késés a repertórium rendeltetésének lényegén mit sem változtat.

Az időrendi és szakrendi bibliográfiát név- és tárgymutató egészíti ki. Célunk az volt, hogy a különböző szakterületeken dolgozó mai kutatók betekintést nyerjenek 33 év (1885–1918) gyűjtőmunkájába, mely az egykori Történelmi Társulat aktív munkatársainak fáradságot nem ismerő, dolgos és hozzáértő kutatói tevékenységére derít fényt.

Ezúton szeretnék köszönetét mondani Péter László kandidátusnak, a szegedi Somogyi Könyvtár munkatársának, kinek szakmai útmutatásait figyelembe véve dolgoztam fel művelődéstörténeti örökségünk eme jelentős folyóiratát, mely múlt­béli hagyományaink történelmi, archeológiái, településtörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi stb. vonatkozású kutatásainak eredményeire hívja fel az érdeklődők figyelmét.

Újvidék, 1984 szeptemberében                                                                                                                                                                                               Káich Katalin