Bezúzott háborús napló
A HAZÁTLAN EMBER ÉS NEHÉZ HONFOGLALÁSA
Maga mögött egy világháborúval és egy tragikusan kudarcba fulladt világforradalommal, két nehéz, állandó nomádkodással eltöltött évtizeddel, féltucat, hazájává sehogy sem váló európai országgal – melyek között ott van az ígéret földjeként áhított Szovjetunió is –, nem utolsósorban pedig több sikertelen kísérlettel, hogy végre szellemi gyökeret eresszen valahol, valamilyen irodalomban, valamilyen nyelven, ha már az anyanyelv országa még irodalmi hazája sem lehet: sommásan meghatározva ez képezi Sinkó Ervin múltját, amikor 1939 végén visszatér Jugoszláviába, s emigráns éveinek valóságos őrzőangyalával, a szellemi és anyagi lét- fenntartó szerepét pátosz nélküli heroizmussal viselő orvos feleséggel megtelepszik Szarajevóban.
Azaz csak úgy tesz, mint aki megtelepszik. Foglalkozás nélküli magyar íróként, forradalmi és krisztiánus múltú zsidóként, Moszkvát megjárt, poggyászában a jobb- és baloldal szempontjából egyaránt kompromittáló, veszélyesebbnél veszélyesebb kéziratokat őrző emigránsként valójában továbbra is otthontalan és veszélyeztetett idegen.
S a lényegi változás kilátásai csöppet sem rózsásak. Hisz hazára találhat-e egyáltalán – a szó mélyebb értelmében – az a korosodó ember, akinek egész addigi élete, nem kevesebb mint negyven éve tulajdonképpen nem más, mint folyamatos, vég nélküli honkeresés – és a potenciális hazáknak ismételt, sorozatos elvesztése.
(...)
Részlet Bosnyák István utószavából
„73. X. 24. [...] A napokban a Tanszéken, L. információja: Anikóékat figyelmeztették a Forum-könyvosztályon, a zárolt Sinkó-könyveket nehogy bántsák véletlenül, az szigorúan zárolt anyag – a napokban megy a zúzdába... S ó, perfídia: ugyanezen Könyvosztálynak a híradója (Könyvbarátok) átvesz egy magyarországi cikk-részletet a chilei könyvégetésekről... S nem gondolnak [eközben] a szörnyű koincidenciára [... ]
Itthon: a Napló mégis zúzdába került. Este 10-kor, egy bizottság előtt. Kellő »gyakorlat« híján: kezdetben vízszintesen vágott makarónik, majd a megrökönyödés: ezt még olvasni lehet! S mindjárt új technológia: függőlegesen. Biztos, ami biztos. E[rvin] Iszidorovics: első ízben metéltek bennünket szó szerint is ... ”
Ezzel – az Iszaak Bábeltől annak idején a sztálini Moszkvában kapott, oroszos „becenévre” való fanyar utalással – zárul a bezúzott napló töredékes naplója.
A lezárulás azonban csak látszólagos, hisz az autográf naplójegyzetek közt ma is megvan – „Újvidék, 1975 decemberében – 1976 januárjában” keltezéssel – egy vaskos, 33 oldalas, gépiratos perirat, amelyben a sajtó alá rendező a „Javaslat Sinkó Ervin: Nehéz honfoglalás c. »kézirata« egyes részleteinek kiadására” címet viselő, a három évvel azelőtti bezúzáshoz vezetett ideológiai inkriminációkat akkurátusán megismétlő szerkesztőségi förmedvényt szedi ízeire, természetesen: megint csak mindennemű gyakorlati eredmény nélkül.
De ez már nem egy bezúzott, hanem egy megcsonkított háborús napló naplójegyzeteinek a lecsapódása... Azon naplójegyzeteké, amelyek nyilván ugyancsak érdekes adalékokat szolgáltatnának a kis magyar vajdasági cenzúra önigazgatásos története átfogó témakörének taglalásához, ám közzétételüket ezúttal mégiscsak más alkalomra kell halasztanunk.
(Részlet az előszóból)
