A Délbácska története (1920–1929)
Az első világháború előtt a mai Vajdaságnak nem volt számottevő gyáripara, csupán a kisipara volt viszonylagosan fejlett. Vidékünk a történeti Magyarország, később pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság keretén belül is mezőgazdasága révén vált ismertté.
Az egyoldalú gazdasági fejlődés következtében a 19. század folyamán és a 20. század első felében ezen a földrajzi területen sem jelentékeny városi polgárság, sem tömeges ipari proletariátus nem alakulhatott ki. Danilo Kecić adatai szerint Bácska, Bánát, Baranya és Szerémség munkaképes lakosságának nagy hányada (hetven százaléka) a mezőgazdaságban nyert alkalmazást, a foglalkoztatottaknak csupán tíz százaléka tevékenykedett az ipari termelésben.
Vidékünkön a század elején még igen alacsony az iskolázottsági szint, szembeötlően nagy az írástudatlanok száma, következésképp olvasási kultúránk sem lehetett oly szinten, mint a gazdagabb, fejlettebb országrészekben.
Az újságokra várt az a feladat, hogy a tömegek olvasási kultúráját fejlesszék.
Hírlapjaink a kapitalista fellendülés korszakában, a századforduló éveiben igyekeznek versenyre kelni a budapesti sajtóval. Mindeközben olvasóközönségük sajátságos igényeihez is alkalmazkodniuk kell, s így – még az államfordulat előtti időkben –fokozatosan kialakul a helybeli, regionális magyar sajtó arculata.
