ELŐSZÓ

Gyűjteményünk anyaga szervesen kötődik a Délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok I. kötetéhez, mely az Értekezések, monográfiák c. sorozatunk második kiadványaként látott napvilágot.

Mindenekelőtt azt jelenti ez, hogy újabb adalékokat szolgáltat az Intézetünkben és az intézetközi szakmai együttműködés keretében folyó kutatások csaknem valamennyi, az I. kötetben is szereplő témaköréhez.

Az egyetemes irodalomtörténeti korszakok párhuzamos vizsgálatát például a magyar és szerb felvilágosodás, illetve romantika összevető vizsgálataival gazdagítja, a kétnyelvűség jelenségkörét Vitkovics-, Székács-, Sterija- és Mita Popović-adalékokkal tágítja s több tanulmányt közöl a magyar és délszláv írói életművek összevető/párhuzamos elemzésének tárgyköréből is (Kisfaludy Károly és Sterija; Dura Jakšić és Petőfi; Krleža és Ady, Krleža és Babits meg Balázs Béla, Szerb Antal és Sinkó Ervin). A periodika szerepét a magyar–délszláv irodalmi kapcsolatokban jelen kötetünk egy egész tanulmánytömbbel világítja meg, s jóval szerényebb számban ugyan, de résztanulmányokat nyújt a délszláv–magyar képzőművészeti és színháztörténeti kapcsolatok, a magyar jugoszlavisztika története meg a magyarországi délszlávok irodalma és kultúrája tanulmányozásához is.

Gyűjteményünk szerkezeti felépítése szintén az I. kötethez kapcsolódik. Annak első és utolsó, a délszláv–magyar komparatisztika elvi/módszertani kérdéseit, illetve a folklór interetnikus kapcsolatait tartalmazó fejezetét kivéve, jelen gyűjteményünk szerkezeti tömbjeinek iker-fejezetei megtalálhatók ugyanis az előző kötetben is.

Így például a mostani első fejezetünk az előző könyv XVI. századi magyar–szerbhorvát kontaktusok c. fejezetét egészíti ki, miközben annak tematikai és időkeretét is tágítja. A magyar és szerb felvilágosodás és romantika összevető vizsgálatához, illetve A periodika szerepe a XVIII–XIX. századi délszláv–magyar irodalmi kapcsolatokban című tanulmánytömbjeink viszont az I. kötet XVIII–XIX. századi kapcsolatokkal és párhuzamokkal foglalkozó három nagyobb egységéhez kapcsolódnak, míg IV., V. és VI. fejezeteink a két könyvben tematikai és kronológiai tekintetben egyaránt fedik egymást. Az egyetlen „páratlan” fejezet a jelen kötetben az utolsó, a kutatástörténeti, amelynek tárgyköre az előd-kötetben nem volt jelen.

Mindebből az következik, hogy kiadványunk az I. kötettel való egyidejű felhasználással forgatható nagyobb szakmai haszonnal, s a honi és magyarországi délszláv–magyar komparatisztika közelmúlti intézményes eredményei is így tekinthetők át teljesebben.

Teljesebben, ám közel sem egészében. Hisz ez az újabb kötetünk is csak egy részét tartalmazza a szórványosan publikált, az egybefogás igényével még be nem gyűjtött kutatási eredményeknek. Elsősorban azoknak, amelyek Intézetünk és a MTA Irodalomtudományi Intézete közös, akadémiaközi projektumában születtek s az újvidéki periodika-, illetve a budapesti Krleža-értekezleten hangzottak el. A felvett adalékok másik része viszont Intézetünk jubiláris Petőfi- és Ady-szimpozionán került bemutatásra, illetőleg intézeti publikációnkban látott első ízben napvilágot különböző alkalmakkal. 

E csupán viszonylagos teljesség ellenére is reméljük azonban, hogy e két komparatisztikai kötet tudományszakunk örvendetes gazdagodásának fontos megállója marad: a további vizsgálódások majd ismételten vissza-visszatérnek hozzá. Az elvégzett vagy éppen csak megkezdett részmunkák szintetikus felmutatása mellett pedig e köteteink a szakmai „fehér foltokra” is rámutatnak, s ily módon talán megkönnyíthetik az intézményes tervezést is – mind az intézeti, mind az intézet illetve akadémiaközi kutatások 1986-tal kezdődő új tervidőszakában.

Újvdék, 1984 tavaszán                                                                                                                                                                                                         Bosnyák István