ELŐSZÓ

A kanizsai községben van egy kis falu a Tisza partján, Adorján. Ebben a kis faluban több mint 800 éve főleg magyarok élnek. Történelmükről, az itt élt emberek emlékéről, munkájáról, szójárásáról tanulmányok születtek. Ezen a kis településen kb. 100 éve jelen vannak a romák, a cigányok is, akikről nem sokat tudtunk, vagy ha valamit ismertünk is, hallgattunk, pedig ezt a 300–350 embert mindenki a maga módján valami formában a tudatában hordozta, mert ők mások.

A másság az irritáció, nyugtalanság forrása, mely az ismeretlenségből ered, miközben, hiszem, hogy ez az állapot mindkét népcsoportra rombolólag is hathatott, miközben a kiutat keresték az egymás mellett élés valamilyen formájában. Mind a két népcsoportnak szilárd néphagyományai vannak, más az anyanyelv, a temperamentum, a munkához való hozzáállás, az iskoláztatottság, a világszemlélet stb.

Az adorjáni emberek egyébként is a sok megpróbáltatás után (1944-es események) minden idegennel szemben, legyen az bármilyen nemzetiségű, valami ki nem mondott ellenállással, gyanúval viseltetnek, ami érthető, mert a póruljárt ember mindennel elővigyázatos, így az idegenek befogadásával kapcsolatban is. Aki adorjáni lakos akar lenni, annak előbb valami formában bizonyítania kell, hogy érdemes erre a megtiszteltetésre. Valamit le kell tennie a közösség asztalára becsülettel, munkával, mély gyökeret kell eresztenie az új megkapaszkodáshoz, megmaradáshoz. Ki kell állnia a megmérettetést, elnyernie az emberek bizalmát, ami nem kis dolog. Erre a megmérettetésre bizony néha egy emberöltő, egy élet is kevés!

Minden emberben megvan az az óhaj, hogy a neki tetsző, szép életteret megteremtse maga és az utána jövő nemzedékek számára, mert az életre minden embernek egyforma joga van, természetesen mindezt békés úton.

Az idő nagy úr! Múlásával az igazi értékek megmaradnak, átértékelődnek, új értékek születnek, s a kényszer is utat tör magának.

Ez az összegyűjtött anyag az eredeti állapotot és a változásokat kívánja nyomon követni. Az írásaimban megtalálhatók, szubjektív, egyéni módon bemutatva azt, hogy a környezet hogyan vélekedett, és élte meg ezt az elmúlt időt. Kutatásaim felfedik, hogy mind a két népcsoport világosan látja a maga helyzetét, vannak előrelépések az integrációban, a közös érdekek találkoznak, hajlandóság mutatkozik bizonyos szinten egymás kölcsönös elfogadására, de, hogy a két népcsoport „átfedje egymást”, ahhoz még hosszú időre van szükség. Talán még 100–200 év múlva egy új ember képében.

Azzal, hogy a magyarok és a romák egy falusi közösséget alkotnak, valamilyen formában gazdagítják egymás életét, mert ami szép és jó cselekedet, eltanulják akarva-akaratlanul egymástól, változnak a szemléletek, a szokások. Pl. a romák is járnak iskolába, igényesebbek magukkal szemben, a nyelvi nehézségek az iskoláztatással tompulnak, a vallás jó hatása is érezhető, az életkörülmények normalizálódnak, és nagyobb a társadalmi odafigyelés is az emberek életkörülményeinek javítására.

Az idő hozadéka, hogy a magyarok körében kicsi a népszaporulat, a fiatalok egy része elköltözik munkalehetőséget remélve, a továbbtanulás folytatása miatt, a jobb megélhetés reményében, maguk mögött hagyva szüleiket, és szülői házukat. A roma lakosok ezeket a házakat megvásárolják, és az üres hajlékok benépesülnek. A roma családokban a gyermekáldás számosabb, családcentrikusak. Így az üres házak élettel telnek meg, s falu benépesül fiatalokkal, akik majd egy új életformát honosítanak meg idővel. Mivel a magyar és a roma gyerekek együtt tanulnak az iskolában, a templomban; a kölcsönhatás eredménye az egymás elfogadása lesz idővel.

Számomra az anyaggyűjtés során egyforma készséggel segítettek a magyar és a roma lakosok. Köszönöm mindenkinek. Szeretném, hogy a roma lakosság megismerése a falu népének az életében valami jobbrafordulást eredményezne valamikor, és az értékek okulásunkra szolgáljanak mindannyiunknak, s ezzel hozzájáruljunk világunk megértéséhez.

Megállapíthatom, hogy a romák, mint emberek, mint népismeret; hozzátartozik az általános kultúránkhoz.

Egymás megismerése mindannyiunk számára ismeret-gazdagságot jelenthet.