Arról a vidékről, annak a vidéknek az embereiről szólnak Bölcsök Erzsébet elbeszélései, melyet irodalmunkban nem mutatott be még senki. A Bega meg a Karas vidékével s egykori életével találkozunk Börcsök Erzsébet kötetében. Ezen a tájon különös emberek vívódtak, különös sorsok alakultak. A mindentől messze eső, isten háta mögötti világ eseményeit, hétköznapjait, színeit, az eliramodott idő idilljeit és drámáit mutatja be az írónő – olyannak, amilyennek látta. Látásmódja pedig egyéni: mindenre a nő, az asszony szemével néz, témáit legszívesebben az asszonyok, a család életéből meríti. Írásaiban megelevenednek a barázdák, a szántóföldek, a kisvárosi és falusi utcák, hűvös szobák félhomálya és a napsütötte, poros országutak, a tanyák és a felhők.

Az írónőt s az embereket, akikről elbeszéléseiben szól, a szeretet, a gyermeki ragaszkodás elszakíthatatlan kötelékei fűzik a tájhoz, s máshol el sem tudják képzelni életüket. Ember és környezete elválaszthatatlanul eggyé forrott az időben. Ezekről az emberekről, lassan a múltba, feledésbe vesző alakjukról szól szelíd, nőies hangján Börcsök Erzsébet.