Az emberi, s ezen belül a kisebbségi (kollektív) jogok megvalósítása a vajdasági magyarság számára nem akadémiai, hanem létkérdés. A háborúk utáni, harmadik Jugoszláviában különösen az; a nemzeti fennmaradás kérdésével azonos. Bozóki Antal mgr. azon kisszámú vajdasági szerzők egyike, aki e kérdést a jogtudomány, a korszerű nemzetközi jog szempontjából méltatja. A 2000. október 5-én lejátszódott forradalmi változás után, mondja Előszavában a szerző, „lehetőség nyílt arra, hogy a kisebbségi jogok terén is előrehaladás történjen és Jugoszlávia idővel csatlakozzon az Európai Unióhoz, aminek egyik feltétele a hatályos jogszabályok összehangolása (harmonizálása) az európai ember és kisebbségvédelmi normákkal".

A könyv a szerzőnek tízéves időszakban, 1991 óta íródott, sajtóban és szakmai folyóiratokban megjelent tanulmányait tartalmazza. Legérdekesebbnek mégis a "Jugoszlávia és a kisebbségek" című fejezetet tartom, melynek alcímeiben megleljük kisebbségi létünk olyan kiemelt fontosságú kérdéseit, mint a földrajzi nevek kiírása a nemzetközi jog tükrében, az ombudsman intézménye, a kisebbségi autonómiák kérdése és az egyes (hazai) politikai tényezőknek ezen autonómiák iránti viszonyulása stb.

Az elmondottak alapján a könyv megjelentetését messzemenően indokoltnak és időszerűnek tartom; témája nem csak a jogászokat, joghallgatókat. diákokat érdekelheti (a Vajdaságban tanulókat többek között a magyar jogi szaknyelv ápolása miatt is), hanem az önkormányzatok szervezési, oktatási, művelődési vagy médiakérdésekkel foglalkozó aktivistáit is. Ezért fontos segítőeszköze lehet a kisebbségi jogaink fejlesztését célzó kezdeményezéseknek, egyéni és kollektív akcióknak térségünkben.