Skip to main content
Borító/Kép
Rózsa Sándor Vajdaságban – borító

„Én mög vagyok a betyárok királya”

Rózsa Sándor Vajdaságban
Szerző
Kiadás éve és helye
Kiadó
Oldalszám
42 oldal
ISBN
978-86-910761-6-0
Előszó/utószó

ELŐSZÓ

Az elmúlt közel két évtized gyűjtőmunkái során nem célzottan kerestem történeteket, mondákat Rózsa Sándorról, viszont neve és tettei mindig említésre kerültek az idős emberek emlékeinek felidézésekor. Igazából el is siklottam felettük, mivel abban az időben nem ez a téma volt gyűjtéseim tárgya. Viszont elindított bennem egy gondolatmenetet. Vajon a 19. század második felében, a betyárság fénykorában milyen tetteket hajthatott végre kalandozásai során, hogy a mai napig is mesélnek róla Vajdaságban, itt, Észak-Bácskában?

Néptánc-pedagógiai munkám során számtalanszor találkozom nótákkal, megzenésített balladákkal, amelyeket a paraszti romantika alkotott, és híres betyárok történeteit mesélik el, éneklik meg. Ki ne hallott volna nótát, balladát, történetet az alföld híres betyárjáról, Rózsa Sándorról, vagy akár ki ne látott volna róla szóló filmet?

Az ragadta meg a figyelmemet, tette izgalmassá gyűjtőmunkámat és valójában meglepő is volt számomra, hogy mennyi történet, monda maradt fent, amelyek a jelenkori idős emberek elhalálozása után a feledés homályába veszhetnek. Munkám során teljesen Rózsa Sándor Vajdaság, szűkebben Észak-Bácska területén megtörtént vagy feltehetően lezajlott tetteinek gyűjtésére fókuszáltam, igyekeztem kizárni minden más külső tényezőt. Körbejártam Horgos, Királyhalom, Ludas, Kispiac, Martonos, Orom, Oromhegyes, Völgyes környékét egészen Zentáig. Biztosan maradt feltérképezetlen terület, adatközlő, információforrás, de igyekeztem objektív összegzést végezni.

A gyűjtött adatok szempontjából felettébb érdekes, hogy nem az 1971- ben bemutatott tévéfilmsorozat történeteiről van szó. Őszintén szólva, ha előbb kezdtem volna ezeknek a mondáknak, történeteknek az összegyűjtésével foglalkozni, biztos vagyok benne, hogy sokkal több idős embert, adatközlőt tudtam volna megszólaltatni.

Nagy segítségemre voltak Pósa (Muhi) Mária, oromhegyesi nyugalmazott könyvelő és Kovács Mária, kispiaci nyugalmazott pedagógus, valamit Pécs Blanka, királyhalmi tanárnő korábbi munkái. Ők már foglalkoztak a témával, és gyűjtéseik, kézirataik alapul szolgáltak kutatómunkámhoz.

Ebben a tanulmányban az akkori társadalmi normákat, körülményeket is igyekeztem bemutatni, hogy a kedves Olvasó megértse, miért lett valaki betyár abban az időben, valójában kik is voltak ők, miért váltak hőssé a nép szemében.

Nem volt szándékomban okfejtő riportokat írni, pró és kontra címen alátámasztani vagy megcáfolni egy-egy monda történelmi hitelességét. De azért igyekeztem a realitás határain belül maradni annak ellenére, hogy úgy írtam le a történeteket, ahogy azok az adatközlők által elhangzottak.

Véleményem szerint izgalmas olvasnivaló megismerni egy olyan embert, aki az akkori társadalmi körülmények között, a saját korában példakép lett egy nemzet szegényei számára. Vagy csak példaképet faragott belőle az akkori kilátástalanul szegény, de gazdag alkotói tudattal bíró paraszti romantika? Vagy csupán egy egyszerű útonálló volt, aki még a gyilkolástól sem riadt vissza?

Ezt majd eldönti ön, kedves Olvasó!

Szerzői minősítések
Borítóterv
A szerző további művei