Előszó

A depresszió gyakran megjelenő akadályozója a sikeres életvezetésnek. Talán még jobban kifejezésre jut ez, ha a fia­tal személyiséget érinti, ha a gyenge védekező mechanizmu­sokkal együtt még a kellő tapasztalatok is hiányoznak. Ezért szinte törvényszerű, hogy a legkreatívabb korban, a fiatal- és középkorban megjelenő depresszió okoz legnagyobb szen­vedést mind az az egyénnek, mind a környezetének. A depresszió olyan pszichés elváltozás, amely gyógyítha­tó, kijavítható hangulatzavar, és így az élet minőségének ja­vulását eredményezi. Mindehhez nagyon fontos, hogy első lépésként felismerjük hangulatzavarunkat, hogy túllépjünk azon az állásponton, hogy: „Valami történik velem, nem olyan vagyok, mint régen, de nem tudom, mi az”.Dr. Sági Zoltán a gyakorló pszichiáter, pszichoterapeuta szemével közelíti meg a depresszió jelenségét. Ismerteti a megjelenés lehetséges előzményeit, azt a személyiség mé­lyebb rétegeiben meghúzódó konfliktushelyzetet – és annak kialakulását –, amely minden depressziónak az alapja. Mert nincs depresszió konfliktus nélkül. Konfliktusokból pedig tengernyi van minden fejlődő személyiségben. Gondoljunk csak a pubertás- vagy az adoleszcenskorra, amikor a vákuum a legnagyobb az én és a külvilág között. Az adoleszcenskor minden egyén életének egységes, de összetett, dinamikus, mély változásokkal átszőtt időszaka. Burjánzik a szenvedélyektől, kihívásoktól, lázadásoktól, leszámolásoktól, reményektől, a mindenható­ságérzéstől, szerelemtől, sebezhetőségtől, nemritkán a féle­lemtől, bizonytalanságtól, a kételyektől, de a meghiúsulás­tól, megtörtségtől, szomorúságtól és a kétségbeesésektől is. Az átalakulás minden generációnál nehézségeket – vagy akár kríziseket – vált ki. A személyiségszerkezet milyenségé­től, kapacitásától függ, hogy az átalakulás kedvező vagy ked­vezőtlen irányt vesz-e, progresszív vagy regresszív, személyi­séget gyarapító vagy blokkoló. Mindettől függetlenül azon­ban ezek az életszakaszok már közel vannak a „végállomás ”- hoz, a személyiség felnőttes állapotához. Többszörösen fontos tehát megelőzni a „sérülés”-t, ha pedig megtörtént, felismerni azt és gyógyítani. Minél kisebb a sérülés, annál kisebb heggel gyógyul. A depresszió megnyilvánulási formáinak ismeretében könnyebben észrevehetővé és követhetővé válnak már a kezdeti formák is. A gyógyítás lehetőségeit áttekintve pedig eloszolhatnak azok a – sajnos egyes helyeken még mindig meglevő – misztikus elképzelések, hogy a „lelki” betegségek – így a depresszió is – végzetszerűek, gyógyíthatatlanok. Sokan betegen élik le akár egész életüket is, pedig egészsége­sek lehetnének, ha elhinnék, hogy egészségesek. Értékrendszerünk pedig egyre jobban teljesítmény­orientálttá válik, amely óhatatlanul gerjeszti az önmegvaló­sítás féktelenné válását. Ez azonban nem minden esetben si­keres. A frusztráció, a sikertelenségek feloldhatatlannak lát­szó konfliktushelyzetet teremtenek. A következmény: feszült­ség, szorongás, depresszió és az ember elmagányosodása. Reviczky Gyula Magamról című versében így vall erről:

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Míg ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe’,

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ s rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyörű, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

A világ csak - hangulat

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a depresszió olyan pszichés zavar, amely gyógyítható! A depresszió kezelése pedig megelőzési módszere a másik szomorú jelenségnek: az öngyilkosságnak. A személyiség önmaga ellen irányuló agressziójának e legsúlyosabb formája köztudottan egyáltalán nem ritka tájainkon. Az esetek nagyon nagy hányadában – igaz, nem minden esetben – az öngyilkosságot vagy öngyilkossági kísérletet súlyos depressziós hullámok előzik meg. Ebből következik, hogy hasznos, ha a depresszió és az öngyilkos­ság fogalmát társítjuk, hiszen nyugodtan állíthatjuk, hogy minden depresszió potenciális öngyilkosságveszélyt is rejt magában. Az öngyilkosságveszély, az öngyilkosság előtti állapot felismerhető, és van segítség! Ez a másik fontos üzenet, amit közvetíteni igyekszik e könyv. S megpróbál elindítani egy fontos gondolatot, mégpedig, hogy a születés értelme az élet!

                                                                                                                                                                                        Dr. Kinka D. Ofélia

                                                                                                                                                                                               pszichiáter