Skip to main content
Borító/Kép

A földrajzi nevek írásmódja

Kiadás éve és helye
Műfaj
Sorozat címe
Oldalszám
121 oldal
Előszó/utószó

Általános műveltséggel rendelkező, tehát nyelvtani, földrajzi alapfogalmakat ismerő olvasóközönség számára készült ez a kis helyesírási kézikönyv. Annak a rétegnek, mely alaposabban kívánja megismerni és igényesebben használni anyanyelvünket. Ebben a füzetben az olvasó segítséget találhat a földrajzi nevek írásszabályainak megismeréséhez, mialatt betekintést nyer a magyar, részben magyar és teljesen idegen alapformáknak, valamint az összes földrajzinév-típus toldalékolásának ortográfiai rendszerébe. A szabály tartalmat illetően mindezek az ismeretek az MTA helyesírási szabályzatán, pontosabban A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának anyagán alapszanak. Az alapformák tárgyalásának sajátos fejezete A földrajzi nevek többnyelvűsége. Elsősorban ebben kereshetünk választ a többnyelvű közegben élő és gondolkodó emberek magyar írásproblémáira. Természetesen itt is csak anyanyelvi ismereteink gyarapítása volt a célom, de azt úgy próbáltam elérni, hogy a környezet tapasztalt vagy esélyes alaki hatásaira irányítottam a figyelmet - de nem hatásokként, hanem csak alakeltérésekként, melyek az illető nyelvben pozitív jelenségek. A nyelvművelést tehát negatív példák nélkül, csak az összevető ismeretterjesztés módszerével végeztem. A jugoszláviai földrajzi fogalmak névváltozatai mellett minden fejezetben nagy számban szerepelnek világföldrajzi nevek, sőt ezek között is gyakoriak a névpárhuzamok. A kézikönyvet csak helyesírási jellegűnek szántam. Ami tehát kívül esne ezen a jellegen (pl. a nyelvtani, névtani, szociolingvisztikai háttér), azt ne is keressük benne! Még a kiejtés taglalásában is általában az írásmód megokolása volt a végcél: pl. az ejtésmódtól nagymértékben függ az elválasztás módja, a toldalék illeszkedésének típusa és a toldalékkezdő hang hasonulása. A kézikönyvben rendszert kívántam adni, a földrajzi nevek ortográfiai alakrendszerét, fölsorakoztatva a gyakori és a szélsőséges típusokat egyaránt. Mindenesetre szinte mindig típusokat kerestem, analógiára alkalmas típusokat, abban a meggyőződésben, hogy a név- és esettípusokkal elindíthatjuk az analógiás megoldásokat - az pedig a helyesírási kézikönyvnek fő célja. Mennyiségileg csak a jugoszláviai vonatkozásokat mélyítettem el, de e tekintetben sem éreztem a teljességet lehetségesnek, sem föladatomnak.