Füstvirág
A szerző írja kötetéről:
Az önmagammal való szembenézés korszakának pillanatairól szeretnék képet nyújtani ezzel a kis gyűjteménnyel, amelyet az emberré válás és maradás mindennapos küzdelme szebbé tételének érdekében létrejött kőkockául szánok a beton- és gépkorszak ellensúlyozó törekvéseinek mozaikjába.
A zene és dohányfüst csodálatos arabeszkjeinek múlandó örömemléke ez, a szavak és vonalak kézzelfogható muzsikájába öntve, egy szelet papíron, amelyet palackba zárva az ember-óceánba vethetünk, hátha rábukkan valaki, akit egykor, most vagy a jövőben foglalkoztatnak a tudatra ébredés folyamatai, esetleg maga is az egyszerűség, őszinteség eszközeivel kísérli meg eloszlatni a „helyben futás” ködfüggönyét.
Amit mondok, mindazoknak mondom, akik még nem felejtették el, hogy kapni igazán akkor lehet, ha adni tudunk.
Még csak annyit: a rajzok nem a versek illusztrációi, hanem ugyanarról az időszakról tesznek tanúságot, mint a versek.
