Kolozsi ​Tibor, akinek első könyvét kapja kézhez az olvasó, több mint három évtizede foglalkozik irodalmi munkássággal. Diákkorában főleg verseket írt, amelyek a két háború közötti vajdasági lapokban, irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Érettségi után az újságírást választja életpályájául, közben-közben azonban elbeszéléseket is ír. Műveit főleg a Napló és a Kalangya közölte.
A felszabadulás után folytatja publicisztikai működését, de nem hagyja abba a novellaírást sem. Egy alkalommal díjat nyert a Híd irodalmi pályázatán. Jelenleg a 7 Nap című hetilap főszerkesztője.
Kolozsit főleg társadalmi problémák vonzzák, pontosabban: az emberek egymás közötti viszonya. A háború előtt írt elbeszéléseiben a proletariátus nyomorát és a kispolgárok sivár életét mutatja be. A felszabadulással beállt változások is érdeklik Kolozsit, az elbeszélőt, Most a megváltozott körülmények közé került emberek foglalkoztatják, az új, bontakozó élet felé fordul.
Már első elbeszéléseitől kezdve, Kolozsi a realista ábrázolás útján halad, s csak néhány írásában bocsátkozik szereplői lelki életének vizsgálatába. Művei sokszor a riport és az elbeszélés határán mozognak, s valóságábrázolásuk evvel közvetlenné válik.
Ez a könyv az olvasmányos művek sorozatába tartozik. Kolozsi minden gondolatát az ember iránti aggódás és szeretet, a segíteniakarás hatja át. Elbeszéléseinek témáját és alakjait a mindennapi életből merítette, nyelve is a mi köznapi nyelvünk, s az olvasó bizonyára szívesen veszi kezébe ezt a könyvet.