Skip to main content
Borító/Kép
Beszédes Valéria: A ház c. könyvének borítója

A ház

A lakóház szókincse
Kiadás éve és helye
Felelős kiadó
Sorozat címe
Oldalszám
180 oldal
Kötés
ISBN
86-901313-2-9
Fülszöveg

A nyelvtudomány egyik legfontosabb alappil­lére minden időben az említett nyelv szókincsét számba vevő szótár. A dialektológia területén pedig általában az első helyen szerepelnek a szókincs­ gyűjtemények, hiszen egy-egy nyelvjárásnak a köznyelvtől eltérő voltára leginkább a szókincsbeli sajá­tosságok utalnak. 

A magyar dialektológia történetében is első hely illeti meg a szójegyzékeket, tájszótárakat, me­lyek egy-egy nagytáj, régió vagy nyelvjárássziget, illetve egyetlen település lexikális anyagát tartal­mazzák. Őket követték később a különböző nyelvjá­rási atlaszok, mint egy korszerűbb feldolgozási és prezentálási lehetőség. 

Mindezek azonban csupán a nyelv vízszintes tagolódását vették figyelembe. A függőleges rétegeződés szempontjai itt figyelmen kívül maradtak. Azonban a rétegnyelvi, szaknyelvi realizációk sem kerülték, kerülik el nyelvészeink figyelmét, míg e kettőnek: a vízszintesen tagolódó különböző nyelv­járásoknak és a függőleges nyelvrétegeződésnek az eredményeként létrejövő szakszókincs közös vizs­gálata nem annyira gyakori e tudományágban. 

A vajdasági magyarok nyelvhasználatát feltá­ró publikációk sorában most egy olyan új kiadványt tart az olvasó a kezében, amely egy nem homogén kistáj népi építészetének szakszókincsét tartalmaz­za. E könyv összeállításánál szerencsésen találko­zott a nyelvész figyelme és a néprajzkutató érdek­lődése egy személyben. Beszédes Valéria magyarta­nár és etnológus vállalta az észak-vajdasági lakóház szókincsének összegyűjtését, hogy képet adjon a török uralom után e térségbe települt magyarok házzal kapcsolatos teljes fogalomkörének, isme­retanyagának bemutatására. 

Szótárának elkészítéséhez nyolc vajdasági te­lepülést választott kutatópontul: Bezdánt, Kelebiát, Ludast, Martonost, Ómoravicát, Rábét, Topolyát és Zentát. Olyan településeket, melyekbe nem egyazon vidékről érkeztek a telepesek valamikor a XVIII. század közepe táján. E falvak nyelvészeti és néprajzi vonatkozásait egyaránt figyelembe véve – amint azt gyűjteményének bevezetőjében mondja – arra volt kíváncsi, hogyan építkeztek ezen a vidéken a századfordulótól az ötvenes évekig; milyen építészeti technológiát használtak; hogyan változott a szoba­belső és a konyha; hogy több mint kétszáz évvel a telepítések után milyen nyelvi jelenségek maradtak meg az anyanyelvjárásból; melyek azok a jellegzetes fonetikai és alaktani rendszerek, amelyek a mai nyelvet jellemzik, s hogy a lakóházban a mai napig megőriztek-e valamit egykori otthonaikból. 

Olyan adatközlőkre kellett tehát támaszkod­nia, akik ismerték, átélték a korábbi falusi életfor­mát, akik még értenek a régi típusú falazáshoz, nádazáshoz, a hagyományos födémkészítéshez. Eze­ket a hatvan-nyolcvan év körüli parasztkőművesek, egykori tetőfedők, az őstermelők és háziasszonyok körében találta meg, akik még emlékeztek arra, milyen volt a húszas-harmincas években szüleik, nagyszülőik otthona. 

Beszédes Valéria a népi építészet szakszókin­csét igen tágan értelmezte és szótárába felvett min­den olyan, a házra vonatkozó, azzal kapcsolatos, vele valamilyen asszociációban levő fogalmat, ame­lyet egy nyelvész talán figyelmen kívül hagyott vol­na. Ezért is hosszabbak a szócikk jelentésmagya­rázatát igazoló példamondatok, valamint gyakoriak a néprajzi vonatkozású feljegyzések. A néprajzkuta­tó egyenrangú félként szerepelt a szótár megalkotá­sánál. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a könyvben hiedelmek, ráolvasások, archaikus népi imádságok, vagyis a folklór, a szellemi néprajz terü­letéről származó népköltészeti alkotások is megta­ lálhatók. 

Ami eddigi tájszótárainktól megkülönbözteti A házat, az a Néprajzi tanulságok című zárófejezet, amelyben arra kapunk választ, amit a könyv címétől s főleg alcímétől várunk, vagyis hogy Észak-Bácska és Bánát csücskének körzetében vannak-e eltérések az itt élők építészetében, vagy az egész táj egysé­gesnek mondható. S ezzel válik gazdagabbá szer­zőnk munkája, s egyebek között ez teszi nyelvjárá­saink és hagyományos kultúránk újszerű és szink­rón vizsgálatának jelentős darabjává. 


 

Szerzői minősítések
Sorozatszerkesztő
Sorozatszerkesztő
Sorozatszerkesztő
Szerkesztő
Borítóterv
A kötet borítója
Recenzens
Recenzens