Így leszünk, így vagyunk
Mindennapi munkám során gyakran felmerül a kérdés: hogyan lehetne a leghatékonyabban megbirkózni ezzel a terhes örökséggel? Mert a kisebbrendűségi érzés csírájában fojt el olyan képességeket, amelyek, ha kifejlődnének, gazdagabbá tehetnének bennünket is és közösségünket is. A kötetben szereplő írásokban, amelyek többsége meg is jelent a vajdasági sajtóban, olyan sorrendben próbáltam meg követni a kisebbrendűségi érzést, ahogyan az a kezdetekben kialakul, majd élethelyzeteinkben, közösségeinkben, kisebbségi létünkben, bensőséges kapcsolatainkban meg is jelenik. Olyan dilemmákat is felvetve, hogy az elfogadása az egyetlen lehetséges alternatívánk-e?
(részlet a Bevezetésből)
Magamba fojtottam
magam,
a pirkadó tavaszt,
a kételyt!
Lezárva.
Egyszerű szavakkal,
mint a
rügybe szökkenő
bársonyos barkát,
mint ámen az imát.
(Kerekes Sándor:A Buckák tavasza)
