ELŐSZÓ

A jugoszláviai magyar népköltészet kutatásának válogatott dokumentumait tartja kezében az olvasó.

Honi folklorisztikánk válogatott dokumentumait is tehát, azzal a megszorítással, hogy a szelektálás legelső szempontja ezúttal épp a folklór irodalom, a szóbeli költészet volt, hisz sorozatunk, az Értekezések, monográfiák külön kötetében már napvilágot látott a nem verbális folklórunkat vizsgáló tanulmányok gyűjteménye, s dr. Penavin Olga ugyancsak ebben a sorozatban megjelent kötetének jelentős hányada is a nem verbális folklórunkat elemzi. A tárgyi/tematikai elkülönítés azonban, természetesen, ezúttal sem lehetett teljes, mivel a folklóresztétikai jelenségek esetünkben is gyakran szimbiotikus egységet alkotnak az esztétikán kívüli jelenségekkel; a szokásköltészetünk egyes műfajait vizsgáló tanulmányok például okkal-joggal besorolhatók lehetnének egy népszokásokat vizsgáló tanulmánykötetbe is.

Válogatásunk második szempontja a viszonylagos műfaji teljesség volt. Arra törekedtünk, hogy a magyar népköltészet műfajtipológiájának, illetve teljes műfajrepertoárjának a jugoszláviai magyar nyelvterületen is felkutatott elemei rendre helyet kapjanak gyűjteményünkben, nemcsak azt mutatva föl ezáltal, amit szóbeli irodalmunkból már feltártak a gyakorló folkloristák, hanem közvetve azt is, amit – afféle műfajtipológiai fehér foltokként – még csak ezután kellene felkutatni és szakszerűen megvizsgálni. Ezért tartalmaz gyűjteményünk a folklór líránkkal, folklór verses- és próza-epikánkkal s a kisepikus folklór műfajokkal meg az ún. mondott rítussal, népi színjátszással és párbeszédes szokásköltészettel egyaránt foglalkozó adalékokat. E viszonylagos műfaji teljességre törekedve, a válogatás közben – ahol erre lehetőség kínálkozott – ügyeltünk arra is, hogy egy-egy folklór műnemen, illetve műfajon belül minél szélesebb tematikai és műfajtörténeti/kronológiai színskálát fogjunk át a résztanulmányokkal. E törekvésünket talán a folklór líránkkal kapcsolatos fejezet tükrözi leginkább.

A szelektálás harmadik fő szempontja a viszonylagos területi egyetemesség volt. Vagyis annak a szándéknak az érvényesítése, hogy egy-egy műnemi/műfaji fejezeten belül helyet kapjanak a jugoszláviai magyar nyelvterület legkülönbözőbb pontjain végzett kutatások eredményei, Dél-Bánáttól a Muravidékig. Válogatásunk ezért nemcsak azt tükrözi, hogy egy-egy műnemen/műfajon belül mely tájegységeinkre terjedt ki a tanulmány igényű vizsgálódás, hanem közvetve azt is, hogy a jugoszláviai magyar népköltészet analitikus vizsgálata egészében is mely tájegységeinken volt a legintenzívebb, s melyeken a kevésbé erőteljes vagy éppen elhanyagolt.

Válogatásunk újabb vezérlő elve az volt, hogy gyűjteményünk is tanúsítsa szóbeli költészetünk életvalóságának azt a természetszerű tényét, hogy ez a magyar nyelvű folklór irodalom sem él elszigetelt életet a más nyelvű honi folklór irodalmak és az írott irodalom ellenében. Ezért kapott válogatásunkban külön fejezetet a folklorizáció és az interetnikus kapcsolatok jelenségköre.

Noha alapvető célkitűzésünk a jugoszláviai magyar népköltészet életével, illetve az eddig feltárt műfajrepertoárjával foglalkozó adalékok begyűjtése volt, nem mellőztük azokat a tudománytörténeti áttekintéseket sem, amelyek nem általában a honi folklorisztikánk, hanem elsősorban (vagy kimondottan) népköltészetkutatásunk alakulástörténetét vázolják föl.

Szelekciónk két nemleges kritériumára is fel kell hívnunk az olvasó figyelmét. Válogatásunk ugyanis következetesen mellőzte azokat az önmagukban jelentős anyagközlő dolgozatokat, amelyek nem nyújtanak analitikus vizsgálatot is, másrészt pedig ugyancsak kizártuk a szerzői szereplés szempontját: gyűjteményünk nem a jugoszláviai magyar népköltészettel (is) foglalkozó gyakorló folkloristák szerzői antológiája; egy-egy szakíró egyszeri vagy többszöri szerepeltetése nem holmi „kabinet-kritikusi” értékméricskélésből, hanem csakis és kimondottan a válogatás fent vázolt szempontjainak érvényesítéséből eredt.

Pár szót válogatásunk forrásairól. Elsősorban Intézetünk folyóiratának, A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei címen indult, ma pedig Hungarológiai Közlemények néven megjelenő szakorgánumunk tizenöt évfolyamára támaszkodtunk, de gyakran fordultunk a honi népköltészeti kiadványok kísérőtanulmányaihoz is. Tettük ezt abban a hiszemben, hogy ezek a munkák nemcsak az eredeti szövegközlés kontextusában nyújtanak fontos szakismereteket szóbeli irodalmunkról, hanem gyűjteményünk rokon tárgykörű adalékainak szövegkörnyezetében is. Sőt, itt talán még nagyobb is az információértékük, épp a tágabb összefüggések és párhuzamok számbavételének kínálkozó lehetősége miatt. Néhány esetben regionális évkönyvekből is merítettünk, az örvendetesen gazdag újságcikk-irodalmunkból viszont csak kivételesen. Dr. Penavin Olga már említett, Néprajzi tanulmányok c. kötetének népköltészeti fejezetére pedig – különösen a folklór líránkkal és szokásköltészetünkkel, népballada- és népmesekincsünkkel meg proverbiumainkkal kapcsolatos dolgozatokra – külön is felhívjuk az érdeklődő olvasó figyelmét.

Ugyancsak pár szót a szerkesztés és szövegközlés módjáról.

Összhangban válogatásunk azon törekvésével, hogy gyűjteményünk a feldolgozás, elemzés, értelmezés és értékelés fontosabb eredményeit fogja egybe, s ne a puszta anyagközlésekét, egyes dolgozatokban lerövidítettük a szövegközlő részeket, pl. a variánsok bővebb példatárainak elhagyásával. Ezekre a terjedelemmel is takarékoskodó szűkítésekre természetesen minden esetben külön is felhívjuk az anyagközlés iránt is érdeklődő olvasó figyelmét.

Noha nem tévesztettük szem elől az Erdélyi János óta a magyar folklorisztikában is számon tartott, s napjainkra már-már szakmai közhellyé vált igazságot, hogy a dallamától elválasztott népdal közlése – s voltaképpen minden más énekes/zenés műfaj puszta szövegközlése – csupán csonka publikálás lehet, jelen gyűjteményünkből mégis kénytelenek voltunk kihagyni a teljes kottaanyagot: a kotta-átrajzoltatás műszaki teendői s a vele járó anyagi kiadások meghaladták volna Intézetünk túl szerény publikációs lehetőségeit, s terjedelmi/pénzügyi akadályok miatt az egész kiadás kérdésessé válhatott volna; zenefolklorisztikai kiadótevékenységre egyelőre csak A jugoszláviai magyar népzene tára c. sorozatunk esetében van lehetőségünk – az ún. Kapitális Művek Alapja külön céleszközeinek hála. E szóban forgó kényszerű redukcióra is szerkesztői utalások hívják fel gyűjteményünk olvasójának figyelmét, s ily módon a jugoszláviai magyar népzene kutatói, illetve az énekes/zenés műfajok szintetikus vizsgálatát végző folkloristáink is némi filológiai kárpótlást kapnak. Hasonló kárpótlásnak szántuk azt is, hogy a szövegfolklorisztikai tanulmányokhoz minden esetben csatoltuk – amennyiben erre az eredeti közlés lehetőséget adott – a dallamtani jegyzeteket, zenefolklorisztikai jellemzéseket és kistanulmányokat.

Kinek szánjuk gyűjteményünket? Milyen lehetséges rendeltetésében szeretnénk bízni? 

Mindenekelőtt a tudománytörténetiben. A jugoszláviai magyar népköltészetkutatás válogatott dokumentumainak szintetikus egybefogásával folklór irodalmunk első – tehát eleve és szükségképpen csonka és hiányos, ám ez ideig mégis viszonylag legátfogóbb – monografikus bemutatását szeretnénk nyújtani, s ezzel némi szerény szolgálatot tenni jugoszláviai magyar folklorisztikánknak. Elsősorban a jobbára magukra hagyott, intézményes támogatást alig élvező amatőr terepi gyűjtőinknek, akik számára talán alapvető szakmai segédkönyvvé is válhat ez a gyűjtemény, legalábbis kutatásmódszertani és bibliográfiai szempontból. S talán az sem árulkodik túlzottan szerénytelen reményről, hogy egynémely vonatkozásban a magyar folklorisztika s a délszláv–magyar folklór-komparatisztika is kamatoztatni tudja majd e gyűjteményt.

S hinni szeretnénk kiadványunk pedagógiai rendeltetésében is. Középiskolai irodalomtanításunkban teret és szerepet kap a népköltészet szakszerű vizsgálata is, magyartanáraink tehát nyilván praktikus haszonnal is forgathatják e gyűjteményt. A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének rendes és levelező hallgatói pedig – lévén hogy a Magyar népköltészet kötelező, a Folklorisztika pedig választható tárgyként szerepel Intézetünk tantervében – népköltészettani alapfogalom-tárukat s a magyar népköltészet műfajelméleti és műfajtörténeti kérdésköreivel kapcsolatos szakismereteik egy részét elsajátíthatják a honi folklór irodalmunk gyűjteményünkbe foglalt elemzéseiből is. Más szóval, egyetemi kézikönyvként is hasznosítható lehet e publikáció egyetemistáink jelen és jövő nemzedékei számára.

Végezetül kiadványunk szerkezetéről tájékoztatjuk az olvasót.

Eredeti tervünk az volt, hogy egyetlen, az Értekezések, monográfiák köteteinek átlagos terjedelmét meghaladó, de a vaskosabb szakkiadványok terjedelmi kereteiből ki nem lépő könyvben jelentetjük meg teljes válogatásunkat és kísérőapparátusát. Miután ez terjedelmi/pénzügyi okok miatt lehetetlenné vált, két egyidejűleg megjelenő ikerkötet kiadását szorgalmaztuk intézeti publikációs szakbizottságunkkal egyetértésben. Mire azonban a Tartományi Tudományügyi Érdekközösségtől póteszközt kaptunk gyűjteményünk második részének kiadására, a nyomdai költségek rohamos emelkedése miatt kiadónk ezt a módosított tervet sem tudta vállalni.

Így hát egyelőre csupán gyűjteményünk első részét kapja kézhez az olvasó, a második – fizikailag és időben, sajnos, egyaránt szétválasztott – ikerkötet megjelenésére pedig várni kell. Mégpedig mindennemű realisztikus ígéret nélkül, hisz nyílt kérdés, hogy az esetleges újabb póteszközök lépést tudnak-e tartani nyomdaiparunk ár-galoppjával.

Jelen kötetünk így csak két lezárt fejezetet tartalmaz – a kutatástörténetit és a folklór lírával kapcsolatosat –, míg a folklór epika blokkját derékba kellett törnünk s a kisepikus folklór műfajok vizsgálatait át kellett helyezni a majdani második kötetbe. Ugyanott kapott helyet a Népszokások költészete, az Interetnikus kapcsolatok és folklorizáció, a Népköltészet és iskola – Népköltészet és irodalomtudomány c. fejezet, valamint a jugoszláviai magyar népköltészetkutatás bibliográfiája (1945–1985) és a Parttalan népköltészet című, gyűjteményünk egész anyagát problematizáló saját tanulmányunk is.

Egyelőre nem tehetünk mást, mint az olvasó szíves türelmét kérjük – publikációnk kénytelen-kelletlen szétválasztott ikerköteteinek egyidejű használatáig.

Újvidék, 1985 decemberében                                                                                                                                                                                              Bosnyák István