Skip to main content
Borító/Kép
Dudás Károly: Ketrecbál c. könyvének borítója

Ketrecbál

Regény
Szerző
Kiadás éve és helye
Műfaj
Felelős kiadó
Sorozat címe
Oldalszám
192 oldal
ISBN
978-86-87613-15-7
Fülszöveg

... tegnapelőtt Nagy Vincét kivitték a temetőbe, csak most a koporsó helyét a Társulat felszerelése foglalja el, Vilmus egyenes derékkal ül a bakon, a komédiá­sok a kocsi nyomában poroszkálnak, vállukat időnként nekivetik a hátuljának, hórukkozva segítik át a kátyúkon, ilyenkor keservesen nyikorognak a nagyküllős kerekek, a magasban egymás­hoz verődnek az angyalfejek, valamelyik komédiás fáradt hangon énekel.

Véget ért a bújdosás,

és a galibák.

Ki se bírta volna más,

csak mi fa-babák.

Nem hal bele semmibe,

aki úgysem él.

Jó, hogy mink babák vagyunk,

Szívünk bodzabél.

Magó Gellért a dűlőút mellett áll, vállán fekete bőrtáskája, deréktól lefelé eltakarja a kukoricaszár, nem tudni pontosan, föllépni készül a halottaskocsi­ra vagy most szállt le róla: a komédiások úgy távolodnak, mintha nem csupán a faluból, de a világból szándékoznának kivonulni, akár Magó Gellért rezervátum felé tartó indiánjai, valamennyiünket fenyeget, hogy egy szép napon elragad­ják tőlünk vadászmezőinket, gondolja elnehezülő fejjel, s behumja a szemét: fölégetett tarlót lát, amelyen kitágult orrlyukú, csatakos lovat jártat mérhetet­len türelemmel egy félmeztelenre vetkő­zött legény.

***

Magánbeszéd

Kíváncsian és, bevallom, némi szorongással várom a kritikát a Ketrec­bálról, Dudás Károly kisregényéről, amelyet én nagy élvezettel olvasgat­tam. Nem egyszerre, mert ahhoz túl tömény próza ez énnekem, hanem apránként, oldalanként, vagy legföljebb fejezetenként, ha olykor magá­val ragadott a cselekmény sodra. És ott éreztem magam a bácskai tanya­világban, időtlenségében és a mában, a magyar finitizmus szépséges élőképei között. Cirkusz, kocsma és temető elmosódott határmezsgyé­in, valami olyan duhaj reménytelenségben, hogy belefájdult a szívem. Amivel külön megörvendeztetett a Ketrecbál, az az író őszintesége. Hogy olyan eseményeket is érint, amelyeket a vajdasági magyar iroda­lom eddig óvatosan megkerült, de amitől persze az életből és az emlékekből nem tűntek el ezek az események. Az érdekeltekből, mint ebben az esetben, meg különösen nem. Miért? Mert önkényeskedő finánc meg furfangos parasztasszony éppúgy volt, mint beszolgáltatás, s a földön élő ember zúgolódása az adó ellen, ami már szinte hagyo­mány. És ő hagyja, hogy parasztjai nyíltan, olykor a kifakadás túlzásával beszéljenek róla. Az indulat erupciója hozzátartozik a drámai jelenetek sűrű légköréhez, s ha Dudás Károly nem hagyja elkenni, hanem kicsit talán még szaporítja is a féktelen kitöréseket, az mondjuk írói természet dolga és hozzátartozik egy kicsit a magyar próza népi változatához. S épp itt érzem én Dudás Károly erejét: írásainak szinte folklorisztikai hitelében. Mert nemcsak tartalomban, balladás hangvételében is lenyúlnak, érzésem szerint gyökerei az itteni magyar élet mélységeibe. Magó Gellért, „idegenbe szakadt honfitársunk” látogatása csak alkalom a közelmúlt újraéléséhez, a cirkusz meg ellenpont, játék és ürügy. És az az alkalomteremtő tényező, amelyhez talán a Tanyaszínház vándorútja­in merítette ihletét az író. És egyben dementi a fentiekhez, mert Pávaszem kisasszony meg Vitéz László megjelenése bábszínházzá alakítja időnként ezt a nehéz paraszti életet. Hogy aztán majd az Engelmann lánnyal az egész bácskai földbirtokosvilág árnyéka vetődjék rá, s a mesét a valóság fényével ragyogja be. Mindezt a kritika majd alaposabb elemzéssel fogja elmondani, ha nem is ért egyet mindazzal, amit itt mondtam. De remélhetőleg salvus conductust ad Dudás Károly kivéte­les epikai tehetségének. Legalább ezt szeretném remélni a hozzáértő kritikától, vagyis a fenntartás nélküli elismerést, miközben nem bánom, ha műfaji kérdéseket taglalnak a regénnyel kapcsolatban és szerkezeti kulcsproblémákat feszegetnek. Csak azt ismerjék el, hogy kivételes produkció a KETRECBÁL, Dudás Károly regénye.

                                                                                                                                                                                                                                               HERCEG János

Szerzői minősítések
A szerző profilképe
Sorozatszerkesztő
Recenzens
Recenzens
Grafikai szerkesztő
Borítóterv