Manuela járt a fejemben mindvégig. Újra és újra lejátszottam magamban rövid és csúfos kapcsolatunkat, s magam előtt láttam, amint a kis asztalkára támaszkodva engem néz, az egyik pillanatban férfiként, a másikban pedig nőként.
A szálloda előtt megálltam egy pillanatra, s kezemet a kilincsre helyezve a tenger felé néztem. A távolban jól látszott Kolumbusz kivilágított szobra. Elképzeltem, ahogyan két erős ember üdvözli egymást. Elképzeltem, hogy hátrafordul, megismer, s int nekem.
Aztán anélkül, hogy visszaintettem volna, lenyomtam a kilincset.