A korai titoizmus propagandája
ELŐSZÓ
A történelem a gondolatok története is. Igaz, a politika-, diplomácia- és gazdaságtörténet az általuk feltárt adatok jellege miatt egzaktabb nála, de azért a gondolatok története egy cseppet sem érdektelenebb emezeknél. A történések keretét meghatározó anyagi feltételekből nem közvetlenül következik a történés. Az emberi tényező, az egyén, a közösség véleménye, elképzelése, gondolatai (a világról, magáról, másokról, a nagy kérdésekről stb.) is történelemformálóak. Mivel az ember közösségi lény, a vélekedések - korszaktól és helytől függően – sokszor egybeesnek. A mindenkori politikai elit igyekszik átvinni, elfogadtatni az akaratát. Leggyakrabban valamilyen általánosan elfogadott/elfogadtatott ideológia – gondolati struktúra – alapján cselekszik, legyen az akár vallási, akár filozófiai színezetű. Másrészt a politikai hatalom is állandóan önigazolásra törekszik (a gondolati struktúra alapján). A propaganda az ideológia és a hatalmi elit elfogadtatását szolgálja. A propaganda lehetőségei a modem korban kiszélesedtek, igen változatosak és széles körűek. Ennél talán még érdekesebb, ahogy a politikai elit elképzelései beszivárognak a mindennapokba. Különösen érdekes a már érvényesített akarat későbbi visszahatása az esetleg megváltozott helyzetre vagy a megváltozott politikai elitre. Úgy vélem, érdemes időt és energiát fordítani e kérdés vizsgálatára, mert ezáltal közelebb kerülhetünk nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk megértéséhez is. Születésem helyéből és idejéből adódik, hogy ezzel a titoizmus kapcsán foglakozom. Helyzetem folytán belülről – de mégis kívülállóként – szemlélhettem a térség eseményeit, követhettem a velük kapcsolatban kialakuló propagandát és diskurzust. A 90-es évek világossá tették számomra, hogy érdemes megvizsgálni mindazt, ami a délszláv térség lakóit propaganda formájában, tudatformáló hatásként érte évtizedeken át. A délszláv térségnek nemcsak a 20. századi története, hanem a jelene sem értelmezhető a titoizmus és propagandája nélkül. A délszláv államokban mindenki valamilyen viszonyban áll a titoizmussal, legyen híve vagy ellenzője. Fontos tehát levonni a következtetéseket, ami nehéz feladat, mert igen sokrétű jelenségről van szó. Úgy vélem, a későbbi ideológia és propaganda is a korai titoizmusból eredt, és ezért logikus innen elindulni. Munkám célja a korai titoizmus propagandájának kritikai elemzése. Szeretném megérteni és megértetni, hogyan állt össze, öltött jellegzetes formát, hogyan segítette a titoista Jugoszlávia első változatának létrejöttét. Szeretném megállapítani hangsúlyait, megvizsgálni témáit és a témák tárgyalásának módját. Mindez lehetséges a korai titoizmus fő propagandaeszközének, a Borba c. napilapnak az újraolvasásával, mivel ebben az esetben a sajtópropaganda a meghatározó, az elektronikus média befolyása később kezdődött. A nagyobb alaposság végett a Borbán kívül a Politika és a Szabad Vajdaság c. napilapokat is tanulmányoztam. Tudtommal ezt a kérdést ilyen formában még nem vetették fel, ezért munkám bizonyára újszerű és remélhetőleg érdekes lesz az olvasók számára.
Részlet Sokcsevits Dénes (PhD) egyetemi docens, a PTE BTK Kroatisztika — Szlavisztika Tanszék munkatársának opponensivéleményéből
Mészáros Zoltán dolgozata a második jugoszláv állam megalakulása időszakának egy sajátságos jellemzőjét helyezi kutatásainak középpontjába: a sajtópropaganda-tevékenységet... Maga a forrásanyag is sajátos: egy totalitárius diktatúra kiépítésének időszaka, illetve a rendszer megalkotásához használt egyik eszköz (a sajtópropaganda) a dolgozat témája. E korszak szociálpszichológiai szempontból igen érdekes. (...) Minden szükséges szempontot mérlegelve (a téma újszerűségét, önálló, alapos kutatást igénylő, adatgazdag bemutatását és a levont tudományos következtetéseket), a dolgozat megfelel a történettudományos PhD dolgozatokkal szemben támasztott követelményeknek.
Pécs, 2007. április 11.
Részlet Göncz László (PhD) történész, író, Lendva, opponensi véleményéből:
...propaganda-elemzése különösképpen fontos kiegészítője a II. világháború utolsó fázisa, valamint a következő hónapok megismerésének a délszláv népek és a tágabb régió történelmét illetően. (...) Ezért is fontos és egyben precedens is Mészáros disszertációjának témája. (...) olvasmányosan, nemegyszer szépírókat meghazudtoló módon teszi élvezetessé a téma megismerését. Azonban azt is fontos megemlíteni, hogy a „szépírói” stílus miatt a tudományos közlés kritériumai semmiben sem sérültek meg. (...) Mészáros Zoltán megtalálta a tartalmi és a mennyiségi egyensúlyt e kísérő szövegnek tekinthető, de mindenképpen nélkülözhetetlen összegzést illetően. (...) kiváló érzékkel, a délszláv történelem alapos ismerete alapján, szakmai tekintetben maradéktalanul elvégezte az ún. titoizmus propagandája korai korszakának megismertetését, elemzését. Munkájával nagymértékben hozzájárult a délszláv nemzetek és a tágabb földrajzi régió 20. századi történelmének mélyebb megismeréséhez, különösképpen annak azon szakaszáról és részéről mondható ez el, amely a múltban – ideológiai és politikai okokból egyaránt – nem tár(hat)ták fel, illetve ilyen nézőpontból nem képez(het)te a tudományos vizsgálódás tárgyát.
2007. áprilisa
