Lányi Ernő szabadkai évei
Összegyűjtötte
Bevezetőt írta
Magyar László levéltáros művelődéstörténeti írásai rendszerint Szabadka múltját világítják meg. Ezt teszi ebben a könyvben is, amelyben másfél száznál több, általa felkutatott dokumentummal illusztrálja Lányi Ernő (1861–1923) zeneszerző és zeneiskolai igazgató országos viszonylatban is kiemelkedő tevékenységét. Hosszabb tanulmányban idézi fel a művésszel kapcsolatos, a szabadkai Történelmi Levéltárban található iratok tartalmi összefüggéseit, a neves karmester állhatatos munkáját, a város zilált zeneéletének egészséges alapokra való fektetése érdekében kifejtett erőfeszítéseit.
A dokumentumgyűjtemény az 1907 és 1922 közötti éveket öleli fel és többnyire Lányi Ernőnek a városi tanácshoz intézett folyamodványait tartalmazza. Ezekből a kérelmekből a jeles zeneszerző teljes arcképe: a növendékek és a tanárok, a városi hatóság és a zeneiskola iránti viszonyulása domborodik ki. A gazdagon dokumentált anyag segítségével Lányi Ernő szinte teljes szabadkai tevékenységét megismerhetjük.
(MOLCER Mátyás rencenziójából)
Jóllehet a zenei múltunkkal foglalkozó, gazdagnak éppen nem mondható szakirodalom Lányi Ernő korával foglalkozik a legrészletesebben, a Magyar László által egy- begyűjtött dokumentumok mégis sok, eddig ismeretlen adatot tartalmaznak. A kötet a Szabadka múltja iránt érdeklődő olvasó számára izgalmas olvasmányt jelent, amely az események tényszerű feltárásának erejével hat, a zenetörténészt pedig újabb összefüggések felkutatására serkenti. A másfél száznál is több irat hű képet ad egy korról, ugyanakkor bepillantást nyújt egy iskolaigazgató, karmester és zeneszerző mindennapi gondjaiba, az akkori idők muzsikusainak hétköznapjaiba, szakmai és családi problémáiba.
(PÉKÁR Tibor recenziójából)
