Előre a József Attila-i úton – gondolom, amikor azt olvasom: „Görcsösen próbálok / lábujjaidból, ujjperceidből, / hajszálaidból, könyököd redőiből sorokat szőni”, vagy azt: „azonnal érzem, hogy változik illatod, / ahogy rebben a szád széle, / hallom, hogy másként veszed a levegőt”. Azt már régóta tudom, hogy Kormányos Ákos a test költője. Új verseiből az is kiderül, amit első kötete kapcsán csak sejteni lehetett: hogy vérbeli ódaköltő, aki egyre elmélyültebben dolgozik a szerelmi líra megújításán. Érzetekről, érzésekről és érzelmekről beszél a test nyelvén. Azt mondja: belégzés. Aztán: kilégzés. Költészete nem mindig szép, és sosem szépelgő. Mégis: meditatívan intim. És van itt valami zavarbaejtően őszinte pátosz is, azzal egyensúlyozik a romantika csillámló sziklafalán. Bátor dolog.

Mohácsi Balázs