Egy ​jelentős jugoszláv író vallomása ez a regény az emigránsok sorsáról, az idegen környezetben talaját vesztett ember testi-lelki megrokkanásáról, sorvasztó, gyilkos magányáról.
A szerő, aki a második világháború idején maga is az emigránsok sorsát választotta, és csak több évtizedes hontalanság után tért vissza hazájába, nem közvetlenül a maga élményeiről beszél – egy oroszt választott hőséül, aki a Forradalom győzelme után hagyta el hazáját. Ez a származása révén arisztokrata, de egész magatartásában, minden ízében humanista és demokrata orosz a második világháború után Londonban a legnagyobb nyomor és kétségbeeés közepette végiggondolja az életét, és mert egyre tisztábban kristályosdik ki benne a meggyőződés, hogy végzetes hibát követett el, amikor otthagyta Oroszországot, és mert tudja, hogy az annyira áhított visszatérést emigráns társainak intrikája megakadályozná – levonja tévedésének végső tanulságát.
Crnjanski nagy írói leleménnyel és nyelvi bravúrral teremti meg regénye különös atmoszféráját, elemző mélységgel tárja fel egy kivételesen rokonszenves egyéniség vergődését, és hiteles képet ad az újjáéledő Londonról s az emigránsok belső felbomlásáról.