Maga a legfurcsább vendég, aki valaha itt járt! Nincs is pénze! Azok a papírkötegek a tokban teljesen hamisak. Én láttam! Sokszor álmodtam magáról. Mintha már ezer éve ismerném: az a smaragd zöld szem, az a kivágás, az a szőke aranyhaj, mely úgy gomolyog, mint a nyári búzaföldek aratáskor, és a kéztartás, az a körmönfont lágyság, aztán a rózsaszín fülcimpa, mintha a legdrágább porcelánból öntötték volna! Kiállítanám én a templomba! Érzem, milyen forró a teste, érzem bőrének illatos verítékét, érzem, mily odaadóan ölelne! Én fizetek magának! Amennyit akar, amennyit kér! Életem végéig fizetni fogok! Mindenért! Érti? Cseppet sem bánnám, ha maradna! Ha elmegy, én meghalok! Esküszöm, megtanulok hegedülni, megtanulom a húrok neveit!