Skip to main content
Borító/Kép
Gergely Boriska: Nagyokról - kicsinyeknek c. könyvének borítója

Nagyokról – kicsinyeknek

Mesék
Szerző
Kiadás éve és helye
Műfaj
Oldalszám
159 oldal
Kötés
Előszó/utószó

ELŐSZÓ

A mese a legidősebb formája az elbeszélésnek és az ismeretek terjesztésének. Üde hangja és hiperbolák­ban felszabaduló fantáziája igen alkalmas arra, hogy észrevétlenül igazságokat lopjon a lelkekbe. A szóra­koztatva tanitás legnépszerűbb eszköze a mese, amely szabadon csapkodó szárnyairól eszmék buzaszemcit hinti el.

Aesopus, Phaedrus és Lafontaine előkelő helyet foglalnak el a világirodalomban, mint a felnőttek okta­tásának klasszikus példái. De Andersen meséiben is, amelyek gyermekek gyönyörködtetésére szolgálnak bíz­vást lapozhatnak a meglettkoruak is, mert a tündéri elemek költői csoportosításából plasztikusan domborod­nak elő a valóság szimbólumai.

A Jugoszláviai Magyar Könyvtár az ország magyar irodalmi termésének úgyszólván reprezentatív kiállítása, a mese műfaját sem akarja kirekeszteni skálájából. Gergely Boriska, akinek mesegyűjteményét tartalmazza ez a kötet, nagyokról ír a kicsinyeknek, az irodalom és művészet kimagasló egyéniségeit vetíti a gyermekelmék elé, a képzelet izzó aranyozásával, amely alól azonban kiütköznek a nagy szellemek pályafutásának tanulságai. 

Nagyokról kicsinyeknek mesél Gergely Boriska ezekben a poétikus írásokban és minden során rajta van a mese hamva. Melyik írónak, költőnek, művésznek mi volt a nevezetes sajátossága, milyen hányattatásokon ment keresztül, mit hogyan teremtett, mi ment át lelke kincseiből a nép tudatába: mindez a mese lebilincselő alakzataiba pólyázva ragad meg a gyermek emlékezeté­ben. Irodalomtörténet és kulturhistória mesével cukroz­va. Magvas prelekciók, amelyek az ovodában is kelen­dők, de a nagykorú olvasóknak is élvezetet nyújtanak.

A Jugoszláviai Miagyar Könyvtár ezzel a kötetével tanúságot akar tenni arról, hogy felkaroljuk az irás minden ágát, amely a művészi színvonalat megüti. A nagyokról kicsinyeknek a mesei irodalom legnemesebb fajának gyümölcseit foglalja magában és Gergely Boriska tehetségét egy idáig még nem ismert oldaláról mu­tatja be.

Minden felnőtt meggyőződése, hogy a mesékből rég kinőtt. Ma inkább, mint bármikor. Hiszen most a gyer­mekek is lesiklottat a mesevágányokról, amelyek pedig oly üditő vágányokon száguldottak velük.

Ha most mégis mesét kap a felnőtt a kezébe, annak fontos okai vannak. A Jugoszláviai Magyar Könyvtár kiadványait abból a célból jelenteti mjeg, hogy kultú­ránk és értékeink védőbástyája legyen. Programja sze­rint a szórakoztatás csak másodrendű cél. Elsőnek tart­ja, hogy mindazt, ami itt értéket jelent, köteteibe belementse. Nem akarja és nem feladata azokat az igénye­ket kielégíteni, melyeket az irodalmi üzemesített nagy kiadók importálnak és ami legtöbbnyire kétes értékű szerelmi regényekben merül ki. Akik könyvtárunkról ezt várják, nem érzik át és nem értékelhetik feladatát és törekvéseit.

A járni tanuló gyermek van olyan szivet gyönyör­ködtető a szülő számára, mint az, amelyik biztosan ti­peg már. Talán még kedvesebb. Így ennek a földnek minden termése mindennél kedvesebb kell, hogy legyen, mert még induló, mert még reménység.

Végül pedig gyermekeinkről is essék szó. Nem kö­telességünk-e, hogy könyvet adjunk kezükbe? Itt még egyetlen meséskönyv sem jelent meg, miért is kétes eredetű importokra szorultunk. Gergely Boriska nemes és művészi munkát végzett, amikor gyermekeinkhez szól és megismerteti nagyjaink életét kicsinyeinkkel.

                                                                                                                                                                                                                                                         A kiadó

Szerzői minősítések
Szerkesztő
A szerző további művei