Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon -

A középkori-végi Újlak (Huylak, Vilak, Wylok, Iwnlak, Wlhoc) Valkó vármegye területén feküdt, amely a későbbi Szerém, Verőce és Pozsega vármegyék egy részét foglalta magába. E terület lakottságára jellemző, hogy a XV. század végén 33 vára, 34 városa és 1182 helysége volt. Valkó vármegye főispánjai a macsói (Mačva) bánok voltak.

Brodarics István szerémi püspök és II. Lajos király (1516–1526) kancellárja így jellemezte Újlakot és környékét: „Újlak igen szép várral ékeskedő város, itt tárul elénk az áldott, termékeny vidék, a Szerémség. Nemcsak borait dicsérik egész északon, de minden megterem itt, amivel csak él az ember (...). Csodálatosan szép ez a vidék, csodás földjének termékenysége, hihetetlen az éghajlat enyhesége.”

(...)

ÚJLAK a XV. században a középkori Magyarország egyik jelentős városa volt. Lakóinak számát Bölcskey 8–10 000-re becsüli, ez azonban nyilvánvaló túlzás, hisz Buda, Kassa, Kolozsvár, Pécs, Szeged stb. lakossága sem haladta meg ebben az időben a 3–5 000-t. Újlak nagyságát mutatja fejlett utcahálózata. Okmányaink a következő újlaki utcákat említik: Halász utca, Kistiloncás utca, Kőégető utca, Pozsega utca, Szent Erzsébet utca, Szent László utca.

A templomok és egyházi intézmények is a város nagyságáról tanúskodnak. Újlak azon kevés magyarországi városok közé tartozott, amelyben két kolduló rendnek is volt kolostora. Okmányaink említik az Ágoston-rendieknek Szent Anna és a ferencrendieknek Szűz Mária kolostorát, továbbá a klarissza apácák Szent Klára zárdáját. A városban két ispotályban gondozták a szegény betegeket, az egyik a Szent László, a másik a mindenszentekről elnevezett kápolna mellett működött. A város Péter és Pál apostolokról nevezett plébániatemplomát joggal nevezték az okmányok katedrálisnak, mivel a szerémi püspökök hosszabb ideig Újlakon laktak. E hat középkori templom közül az 1735. évi összeíráskor már csak a ferences kolostor templomának, továbbá a plébániatemplomnak és a klarisszák templomának a romjai voltak láthatók.