ELŐSZÓ

„Mindmáig az a hiedelem élt közvéleményünkben, hogy a jugoszláviai magyarságnak nem volt, tehát ma sincs említésre méltó népköltészete, mint van az erdélyi és moldvai székelységnek, a Zobor vidéknek (Nyitra környéke ) vagy Magyarország egyes néprajzilag zártabb területeinek. A népiesség divatjának felszíne alatt lappangó népművészetünkről éppen azért nagyon kevés szó esett szinte mindmáig...” – mondja Bori Imre Idő, idő, tavaszidő című könyvének bevezetőjében (Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1971. 3. old.)

Éppen ezért vidékünkön a néprajzkutatónak, a folkloristának nagyon sok a tennivalója. Egyfelől azért, hogy megdönthesse ezt a régi felfogást és nézetet, másfelől pedig annak tudatában, hogy a Jugoszláviában élő népek és nemzetek kultúrájában egyre inkább megmutatkozik az igény a néprajzi kincsek feltárására, begyűjtésére, feldolgozására és közkinccsé tételére. Régebbi tanulmányok, cikkek, meg nem jelentetett kéziratokra vonatkozó jegyzékek igazolják, mennyi népi öröksége van a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartományban, a Horvát Szocialista Köztársaságban és a Szlovén Szocialista Köztársaságban élő magyaroknak. Bácska, Bánát, Szerémség, Baranya, Szlavónia és Muravidék népe azonban nemcsak saját szokásainak, hagyományainak, hiedelmeinek és népköltészeti alkotásainak az őrzője, hanem éltetője a környező népek kultúrájából átvett motívumoknak és variánsoknak is, olykor pedig maga is átadott a sajátjából néhány szokást, hiedelmet vagy motívumot a szomszédos népeknek.

A népnyelv kutatója és szakértője, dr. Penavin Olga mindezek figyelembe vételével indul el valamennyi gyűjtőútjára, s a nyelvatlasz kérdőíveinek kitöltése közben, a magyar nyelvjárások jugoszláviai jellegzetességeinek kutatása közepette éberen és odaadóan jegyzi a néprajzi adatokat is, írja le vagy mondatja adatközlőivel a mikrofonba az értékes szövegeket, melyeknek néprajzi vonatkozásai felbecsülhetetlen értékek valamennyiünk számára. Tanulmányai, kötetei, monográfiái sok ismeretlen anyaggal gazdagítják eddigi ismereteinket, népköltészeti szövegei pedig folklór irodalmunk becses darabjai. Meglátásai arról tanúskodnak, hogy szinte minden néprajzi és folklorisztikai újdonságra azonnal felfigyel és igyekszik a közösségnek továbbítani, vagyis nem csupán szemlél és olvas, hanem szemléltet és olvastat is, hogy ily módon szerettesse meg a népi kultúrát.

Válogatásunk csupán része annak a hatalmas opusnak, amelyet dr. Penavin Olga eddig alkotott. Nem szívesen mondunk le egyetlen cikkéről, egyetlen észrevételéről sem, mégis sok olyan érték nem kerülhetett be ebbe a kötetbe, amely pedig nélkülözhetetlen a tudománynak, a kutatóknak, vidékünk folkloristáinak. Amikor egybegyűjtöttük, illetve összeválogattuk az itt olvasható anyagot, terjedelmi okok miatt nem törekedhettünk teljességre, hanem azt igyekeztünk szem előtt tartani, melyik adalék jelent fontos lépést néprajzunk és népköltészeti kutatásunk fejlődésében, melyik lehet hasznos és megkerülhetetlen a további kutatások számára.

Hisszük, hogy e gyűjtemény még jobban megvilágítja a szerző folklorisztikai munkásságát, s gazdagítja egész kultúránkat is.

                                                                                                                                                                                                                                       Dr. Matijevics Lajos