Könyvünkben ​a neves horvát író válogatott elbeszéléseit olvashatjuk. Így korábbi novellái mellett több újabb írását is tartalmazza, s ezek most először kerülnek a nyilvánosság elé. Kovač írásművészete éppen elbeszéléseiben nyilvánul meg igazán. Minden elbeszélésében, akárha urbánus környezetből meríti tárgyát, értelmiségi emberekről vagy a hercegovinai vidéki életről mesél, megfelelő mikrokozmoszt tud varázsolni maga köré. Hősei, rendszerint, a múltjuk és jelenük hínárjával küszködő, tragikus figurák, ők számtalan kísérletet tesznek, hogy elkerüljék sorsukat, noha tudják, hogy menekvés nincs, és nem is lehet. Jobban, szebben szeretnének élni, de törekvéseiket vagy saját emberi, esetenként erotikus gyengéik, vagy pedig az egymást követő, sanyarú politikai állapotok hiúsítják meg. Itt olvasható elbeszéléseinek, mind a tizenhatnak, a hercegovinai karsztvidéktől a nagyvárosi aszfaltig terjedő világa, akár azokat a díjazott írásokat tekintve, mint amilyen a Luko Meštrević sebei, melyeket a kommunista rendszer bírálata miatt megfosztottak kitüntetésüktől, akár a legújabbakkal ismerkedve, mint amilyen a címadó írás vagy A gyászruhás hölgy látogatása, egészében véve mélyen nyugtalanító, mert igen éles hangnemben, köntörfalazás nélkül leplezi le a vidékies kisközösségek, a begyepesedett elmék álszenteskedését. Mirko Kovač mind novelláiban, mind pedig regényeiben vagy az esszé műfajában egyaránt bizonyságot tesz írásainak gondos szerkesztéssel és ragyogó stíluskészséggel ötvözött elbeszélői modernségéről, amely összességében a térség legnagyobb íróinak sorába emeli őt.