
Próbatétel
Összegyűjtötte
LÁNYI SAROLTA ZSENGÉI ÉS NAPLÓJA
Lányi Sarolta életművét – mint ismeretes – irodalmunk előtörténetének részeként tartjuk számon. Erre kötelez bennünket az a tény, hogy Lányi Ernő a század első évtizedében nagyon fontos szerepet töltött be városunk zenei művelődésében, s gyermekei szintén szoros szálakkal kötődtek Szabadka kulturális életéihez. Lányi Sarolta pályája például itt bontakozott, zsengéi a Bácskai Hírlapban és a Bácsmegyei Naplóban jelentek meg. Ezek egy csoportja későíbbi köteteibe be sem került, s a kötetbe fölvettek is érdekesek szempontunkból, mert a szabadkai szöveg és a könyvbeli közötti eltérések igen tanulságosak. Mindezek kiadása reánk várt.
(részlet az utószóból)
Lányi Sarolta életművét irodalmunk előtörténetének részeként tartjuk számon. Erre kötelez bennünket az a tény, hogy Lányi Ernő a század első évtizedében nagyon fontos szerepet töltött be városunk művelődésében, s gyermekei szintén szoros szálakkal kötődtek Szabadka kulturális életéhez. Lányi Sarolta pályája itt bontakozott, zsengéi a Bácskai Hírlapban és a Bácsmegyei Naplóban jelentek meg. Ezek egy csoportja későbbi köteteibe be sem került, de a kötetbe fölvettek is érdekesek szempontunkból, mert a szabadkai szöveg és a könyvbeli közötti eltéréseik igen tanulságosaik. A gyűjteményünkben szereplő harminc vers közül négy itt jelenik meg először, tizenegyet pedig szerzőjük egy könyvének anyagába sem iktatott be, tehát jóformán még a szakmabeliek előtt is ismeretlenek, akárcsak tárcanovellái.
Könyvünk másik része Lányi Sarolta kiadatlan naplóját tartalmazza, amelyet 1935. november 13-tól – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 1937. október 16-ig két íróüdülőben és Moszkvában vezetett. Rendkívüli jelentőségét az adja, hogy a férje letartóztatása körüli hónapoknak a légkörét jegyezte föl benne. Ahogy múlik az idő, egyre több olyan emlékirat kerül nyilvánosságra, mely a sztálinizmus áldozatai felől idézi föl a törvénysértések éveit. Lányi Sarolta naplója minden vele rokon dokumentumhoz mérten is eredeti, kútfő. Eredetiségének legszembeötlőbb jegye, hogy nem is kútfőnek készült. Írására a szerző azért szánta el magát, hogy íráskészsége be ne rozsdásodjon, hogy magában az írói fegyelmet és kedvet életben tartsa. Igen jellemző, hogy a külső események nem is nagyon érdeklik, elsősorban önmagáról ír: a maga közérzetéről, férje iránti érzelmeiről, kettőjük viszonyáról. Ebbe a magánjellegű világba tör be a kinti élet szinte váratlanul, de nem észrevétlenül, mert a közérzet árnyalataiban, önkéntelenül ugyan, de előre föltűnnék a szörnyű kifejlés jelei. Ez a jóhiszeműség, ez a gyanútlanság a napló egyik legeredetibb vonása, s kivételes jelentőséget kölcsönöz neki: hiteles dokumentum egy korról és érdekfeszítő olvasmány is egyúttal.