Skip to main content
Borító/Kép

A szellem magánya

Dolgozatok a XIX. századi magyar ars poeticákról

Szerkesztő

Kiadás éve és helye
Felelős kiadó
Sorozat címe
Oldalszám
109 oldal
Kötés
ISBN
86-323-0562-X
Előszó/utószó

MIÉRT(EK)?

Előszó

Miért e vállalkozás? Mert: az itt dolgozataikkal bemutatkozó egyetemi hall­gatók, leendő tanárok, (talán?) kritikusok vagy irodalomtör­ténészek már tanulmányaik során tanújelét adták az iroda­lom iránti elemző, kutató érdeklődésüknek, és ezt az iroda­lomnak illik tudomásul venni és megbecsülni, s mert közvetve tanúsítják az intézmény nyújtotta bizalmat, szak­mai odafigyelést. Ezzel a kis válogatással először lépnek (tanszéki kiadvá­nyon kívül) önálló gyűjteményes kötettel az irodalom nyil­vánossága elé az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tan­szék hallgatói. Irodalomtörténeti dolgozataik XIX. századi költőink, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor és Arany János egy-egy ars poetica jellegű müvéről készül­tek. Annak ellenére azonban, hogy a dolgozatok középpont­jában a választott versek állnak, a szerzők áttekintik a költői opusokon belül a költészetre, a költői szerepre, hivatásra vo­natkozó egyéb verseket, illetve foglalkoznak a költői mes­terség, a poétikai szemlélet alakulásával, s mindazzal, ami­vel a kor-, a pálya- és az életrajzok hozzájárul(hat)nak az elemzésre választott költemények teljesebb vizsgálatához, jobb értéséhez. Mert: kettős tükrök. Költői vallomások, önportrék és az adott kor költészetideáljának tanújelei. Kivált a XIX. szá­zadtól, amikor az ars poeticák már nem szabályokat rögzíte­nek, recepteket fogalmaznak meg, amikor kevésbé a mes­terségre vonatkoznak, inkább a költő vershez való viszo­nyáról szólnak. S arról, mit jelent nekik a költészet. De vajon ars poeticák-e ezek a versek, függetlenül attól, hogy tárgyuk a költészet, a vershez való alkotói viszony? Tény, hogy az esztétikák nem kedvelik, a szakma nem sokra becsüli őket, nem tartják eléggé tudományosnak eze­ket a verseket. És a saját szempontjukból mintha igazuk is lenne, mert csak versek. De versek. Valóban nem versbe tör­delt tudományos értekezések, főleg nem a romantikától kezdve, amikor a személyiség és a személyesség fontosabb a szabályoknál. Ettől azonban még nem kell lenézni, nem feltétlenül kell figyelmen kívül hagyni ezeket a költői vallo­másokat, mert hiteles alkotói véleményt tartalmaznak, s mert ilyetén akár dokumentumokként is olvashatók, és felhasználhatók egy költő vagy egy korszak költészetfelfogá­sának megismerése és jellemzése céljából. Saját tapasztalatom tanított meg: XIX. századi költőink, elsősorban Petőfi Sándor, de akár Kazinczy Ferenc, Csoko­nai Vitéz Mihály vagy Arany János költői világa, költészet­eszménye tökéletesen érthető és pontosan leírható, bemutat­ható ars poetica-szerű verseik alapján. Miért éppen ars poeticák? Miért ezek a költők, és miért ezek a versek? A költők választását nem kell különösebben indokolni. Legfeljebb az szorul magyarázatra: miért csak ők négyen? Miért nincs dolgozat a XIX. század többi jelentős költőjének ars poetica-szerű verséről/verseiről? Holott Csokonai, Batsányi János, Szentjóbi Szabó László, Árnyos Pál, Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Vajda Já­nos több versével is nemcsak beillene a sorba, hanem meg­mutathatná a század költészetfelfogásának magaslati pontjait, alakulásrajzát. Kétségtelen, csakhogy egyrészt nem a teljesség igénye vezérelt, amikor Kazinczy, Kölcsey, Petőfi és Arany költői életművét ajánlottam a hallgatók fi­gyelmébe, s nem is vezérelhetett, mivel a dolgozatírók körét a lehetőségek óhatatlanul is korlátozták. Ugyanakkor vi­szont úgy gondoltam, hogy a négy költő, Kazinczy, Köl­csey, Petőfi és Arany épp a század költészetfelfogása tekin­tetében a legkevésbé megkerülhető, illetve hogy ars poeti­ca-szerű verseik a műfaj más és más változatát példázva érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Az viszont, hogy a dolgozatírók közül opusonként ki melyik vers mellett dön­tött, elsősorban egyéni választáson múlott. Azon, hogy me­lyik költeményt érezték magukhoz legközelebbinek, talál­ták alkalmasnak arra, hogy foglalkozzanak vele, miközben arra is ügyelni kellett, hogy ne legyen a téma túlírt.1809-ban írt episztolájában Kazinczy Ferenc, miközben verselméleti és líratörténeti áttekintést, ezen belül magyar verstörténetet is ad, a klasszicista költészet téziseit fogal­mazza meg, de arra is van bátorsága, hogy eltérjen a szigorú szabályoktól, él például az elízió lehetőségével. Jól ismeri a versírás törvényeit, de tisztában van azzal, hogy a vers szu­verén világ, amelynek értéke a benne rejlő, ízlést kifejező szépségtől függ. A szépség a klasszicista költészet kategó­riája, de Kazinczy értelmezése szerint magába foglalja a költői szabadság jelentette egyéni megnyilatkozás dicsére­tét is. Ahogy a költői levél, Kazinczy számára a nyilvános­ságot jelentő műfaj, még emlékeztet a horatiusi előzmé­nyekre, úgy a költőtársakhoz történő odafordulás, a címzett megnevezése már jelzi a személyesség egyre inkább fontos­sá váló helyét az irodalomban.Kölcsey Ferenc versei közül kiemelt ars poeticája (Pa­nasz) – vallomás. Benne a költő a magány, a társtalanság hangján szól, de hangulatának kiváltója felismerhetően a poéta keserve, hogy érzéseit nem tudja megfelelő módon, formában, erővel kifejezni. Másféle költői gondok gyötrik, mint a szépség kissé elvont kategóriáját megmutatni kívánó Kazinczyt. Kölcsey panaszkodó költője elsősorban magán­ember, aki legszemélyesebb vágyait szeretné verssé fogal­mazni. Hogy azonban a Panasz nem tekinthető csupán ma­gánjellegű megnyilatkozásnak, hogy költője a kor költője is, feladata hallani és közvetíteni azt, amit a kor fejez ki, ami az adott időszak lényege, amit elvárnak tőle, tanúsítja, hogy Kölcsey ugyanabban az évben írja ezt a magánjellegű pana­szát, amelyben talán két legnagyobb verse, a Hymnus és a Vanitatum vanitas is keletkezett. Így találkozik Kölcsey életművének egyetlen esztendejében a modem költőre jel­lemző legegyénibb hang és magát a nemzet szolgálatába ál­lító költő féltő-dorgáló megszólása.Kölcsey verséhez hasonlóan vallomás Arany János ars poeticája is (Naturam furcá expellas . . .), melyben az élete végén önmagába forduló, nem is oly rég még mandátumos költő szólal meg visszasírva az oly messzire tűnt gyermek­kort, élettapasztalaton alapuló bölcsességgel ironizálva sa­ját költői pályáján, de ugyanakkor jelezve, hogy jobban, mint élete során bármikor, ragaszkodik a számára életet jelentő költészethez. Arany verse azonban az idős ember ma­kacssága mellett a huszadik századot érző költőt is láttatja; nosztalgia és modernség találkozása.Egészen más jellegű vallomás a Petőfi Sándortól válasz­tott, A költészet című vers. Ebben, mint számos előbb írt ver­sében s leveleiben Petőfi a rá jellemző határozottsággal ál­lítja szembe a csupán a kiválasztottak számára érthető költé­szetet a mindenkihez szólni tudó „mezitlábas” poézissel. Ez az ars poetica a költői manifesztumok kategóriájába tarto­zik, programot mond ki, fogalmaz meg, mint Petőfi több verse, ugyanakkor azonban ha végigkövetjük az életműben a költészetről, a költői hivatásról írt verseket, látjuk, Petőfi esetében a kiáltványnak minősíthető költemények mélyén a legszemélyesebb indulatok munkálnak. Miért így? Végezetül talán arról is illene szólni, miért így tárgyalja a négy dolgozat szerzője a választott verseket. Nem teszem. Ez a dolgozatok titka, amit az olvasónak kell nemcsak meg­fejtenie, hanem elfogadnia vagy elutasítania.

                                                                                                                                                                                                                  GEROLD László

Fülszöveg

BÚRÁNY ÁGOTA 1974-ben született Ber­linben. Kanizsán járt általános iskolába, majd szakközépiskolát végzett, és ezután Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Re­formátus Gimnáziumban érettségizett leve­lező tagozaton. Az Újvidéki Egyetem Böl­csészettudományi Kar Magyar Nyelv és Iro­dalom Tanszékének abszolvense. Egy éve Szabadkán él.

G. CSÁKVÁRI HAJNALKA 1977-ben szü­letett Szabadkán. 2001-ben diplomáit az Új­vidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kará­nak Magyar Tanszékén. Jelenleg ugyanitt magisztrandusz, és a moravicai Id. Kovács Gyula Általános Iskola tanára. A moravicai Kisújság szerkesztőségének tagja. írásai a Tanulmányokban, az Újvidéki Műhelyben és a Magyar Szóban jelentek meg.

HUSZTA RÓZSA 1978-ban született. Az ál­talános iskolát Horgoson végezte. A szabad­kai Svetozar Marković gimnázium termé­szettudományi-matematikai szakának befe­jezése után az Újvidéki Egyetem Bölcsészet­tudományi Karán a Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékén diplomált. Kritikáit a Hídban publikálta.

SMIT EDIT 1978-ban született Zentán. Az általános iskolát Adán végezte, majd Zentán az általános gimnáziumban folytatta tanul­mányait. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Böl­csészettudományi Kar Magyar Nyelv és Iro­dalom Tanszékének abszolvense. Eddigi publikációi a Tanulmányokban, valamint a Hídban jelentek meg.

Szerzői minősítések
GEROLD 1.
Szerkesztő
Recenzens
Borítóterv
Tördelő
Korrektor