„Bodor Anikó „szívecsücske” volt a Szélrózsa leánykórus. A kórus tagjai ismerték, tudták, hogy milyen ember volt, mit szeretett, tudták a nevelési taktikáit. Óvodás koruk óta terelgette, tanította a lányokat. A Szólj, síp szóljon is részt vettek, betlehemeztek, táborokba jártak, amiket ő szervezett. Az éneklések, próbák alkalmával először is, mindig leírták a szöveget, majd a dallamot is ritmussal együtt, így könnyebben meg tudták jegyezni a kórustagok. Ezt követően ő elénekelte, majd elmesélte a dalok történetét, stílusjegyeiket, illetve gyűjtő nevét. Mindezt térképekkel illusztrálta. A kíséretet néha zongorán játszotta, dobolt is néha. Bodor Anikó úgy mondta, hogy a „sterilt éneklést vagy akár táncot sem ízlelni nem lehet, sem szagolni.”