A TŰZSZIGET második kötete - amely tíz évvel az első után jelenik meg - a forradalmi szakszervezet- és párttörténeti eseményeket, valamint az 1941-1947-es évek adai és Tisza menti történéseit foglalja össze. Az első kötethez viszonyítva, ebben a műben kevesebb a várostörténet, ami érthető is, hiszen rövidebb időszakot tárgyal, s itt már kialakultak az osztályok, elkülönült a szegények és gazdagok világa, kiéleződött az osztályharc, amely a népi forradalomig fejlődött és az osztályfelszabadulást eredményezte. A népi tömegek, a munkásság itt a Tisza mentén is megteremtette a sorsfordító harcban az új társadalmat, létrehozta a munkásosztály uralmát. A történelem alakítói közül némelyek még élnek, emlékeznek, és vannak okmányok, sajtóanyagok, melyek nem mindig úgy rögzítik az eseményeket, mint a részvevők visszaemlékezései. Az ember felejt, az események emléke olykor megfakul, máskor színesebbé válik, mint amilyen a valóság volt. Másrészt a háborús időszak nagyon is szűkölködik a haladó erők illegális tevékenységét feltáró dokumentumokban, s ezért kényszerül a krónikás olyan periratok, rendőrségi, csendőrségi jelentések, jegyzőkönyvek felhasználására, melyeket fenntartással kell fogadni. Alig harminc évnyi, de világot átformáló történelem kerül itt megörökítésre. Ebben segítettek a szerzőnek mindazok, akik az osztályharc részvevőiként, az új élet harcosaiként nyilatkoztak, akik (s amely intézmények) rendelkezésre bocsájtottak különböző iratokat, fényképeket, újságokat és más forrásmunkákat, amelyek száma ugyan csekély, de értékük annál nagyobb.