
Varázslók és mákvirágok
Bori Imre az utóbbi években két jelentős könyvben tette közzé irodalomtörténeti kutatásainak eredményeit. Az 1976-ban kiadott Fridolin és testvéreiben Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Cholnoky László, és Cholnoky Viktor műveit elemzi; 1978-ban Krúdy Gyuláról jelentet meg kismonográfiát.
Új kötetében – mely a Fridolin és testvéreihez kapcsolódik – neves irodalomtörténészünk mindenekelőtt a múlt század nagy magyar elbeszélőjének, Jókai Mórnak munkásságát taglalja, különös tekintettel kései műveire. A kötet második írása Török Gyula regényeivel foglalkozik. Csáth Gézáról szóló tanulmányában Bori Imre az elidegenültség következményeit mutatja ki a tragikus sorsú író műveiben, Justh Zsigmondról írt értekezésben pedig – mely ebben a kötetben lát napvilágot első ízben, s úgyszólván egy kismonográfiával ér fel – feltárja a már-már elfelejtett író alkotásainak belső összefüggéseit és a korabeli világ- és esztétikai nézetekkel való kapcsolatait.
Sok lényeges mozzanatra mutat rá könyvében szerzőnk, az írók és műveik értékelésében pedig újszerű megállapításokat jut; ezért bizonyosra vesszük, hogy mind szakkörökben, mind az irodalomkedvelők népes táborában érdeklődéssel fogadják a Varázslók és mákvirágokat, mely Bori Imre 50. születésnapjára jelent meg.