Skip to main content
Borító/Kép

Ver/sec

Kiadás éve és helye
Kiadó
Felelős kiadó
Sorozat címe
ISBN
86-84339-18-5
Kötés
Oldalszám
75 oldal
Műfaj
Előszó/utószó

In medias res

„Tudod én sose akartam elmenni innen” – olvassuk Tóbiás Krisztián verseskötetének elején, és ezzel a horatiusi in medias res felütéssel máris egy proble­matikus világ sűrűjében találjuk magunkat. A kötet számozott versei ezt a felvállalt világot térképezik fel, és az ebben való egyensúlyozás lehetőségeit keresik.

A szerző ízig-vérig vajdasági – avagy újabb és talán megfelelőbb szóhasználattal: délvidéki költő, akinek verseiben a „helyi színek” újszerűséggel, üdítő frissességgel kerülnek elő. A szereplők némelyike erős tartalmakat hordozó jelképpé nő a versekben: a torokgyík ellen petróleumot ivó nagyapa, akinek „kutya baja bagózik már kilenc éves kora óta”, vagy a kútba ugró megesett leány alakja, akinek „rózsaszín mellére ibolyákat festett a tavasz”, továbbá a bicegő félnótás, akit gyerekkorában fejbe rúgott egy ló, és azóta „a parkban is mer pisálni még fényes nappal is és az sem zavarja ha az öregasszonyok arra mennek haza a templomból.”

A helyi elemekre való utalások mellett figyelemre méltó vonása ennek a költészetnek a rövid, haikuszerű keleti formák szabad felhasználása, valamint a világ megtapasztalásában a keletiek érzékenységének mű­ködése. Az egyik vers beszélője például színpadot, szentélyt lát az alföldi dombokban – éppen úgy, ahogyan a japán költők látnak templomot egy fában vagy egy tóparti szegletben.

A Ver/sec kötet darabjai mind formailag (szabadversek, kötött formák, prózaversek), mind temati­kailag változatosak. A szerző magabiztos formake­zeléssel és kiérlelt versbeszéddel komponálta meg első kötetét.

                                                                                                                                                                                                                                                     Danyi Zoltán

Fülszöveg

A helyi elemekre való utalások mellett figyelemre méltó vonása ennek a költészetnek a rövid, haikuszerű keleti formák szabad felhasználása, valamint a világ megtapasztalásában a keletiek érzékenységének működése. Az egyik vers beszélője például színpa­dot, szentélyt lát az alföldi dombokban – éppen úgy, ahogyan a japán költők látnak templomot egy fában vagy egy tóparti szegletben.

A kötet darabjai mind formailag (szabadversek, kötött formák, prózaversek), mind tematikailag változato­sak. A szerző magabiztos formakezeléssel és kiérlelt versbeszéddel komponálta meg első kötetét.

 

 

Szerzői minősítések
Szerkesztő
Borítóterv
Illusztrátor
Sorozatszerkesztő
Tartalomjegyzék
A szerző további művei