Skip to main content
Borító/Kép
Herceg János: Viharban c. könyvének borítója

Viharban

Herceg János novellái
Szerző
Kiadás éve és helye
Műfaj
Felelős kiadó
Sorozat címe
Oldalszám
106 oldal

A kötet a zombori Jugoslovenska štamparija 1933-ben megjelent kiadványának hasonmás változata

Előszó/utószó

ELŐSZÓ

Herceg János írásai okvetlenül mély ha­tással vannak az olvasóra. Ez a hatás sohasem a kellemes olvasmány után támadt zsongító hangulat, hanem inkább a megdöbbentés, az életreeszmélés hatalmas, eleven érzése. Nehéz eldönteni, hogy ebben a fiatal, ígéretes íróban több-e az erő, mint a poézis, lényegesebb-e kinyilatkoztatni valója, mint elbeszélő kedve. Megkapó álomképei, a valóság nyers, kegyetlen színeivel felépített szimbólumai mögött az élet törvényei és eltiport igazságai ágaskodnak iromba, olykor borzalmas formában. Mikor pedig egy írását elolvastuk, nem tudjuk, mi kapott meg jobban: a mese, a vízió, avagy a mögötte viaskodó kemény mondanivaló.

Ebben a kötetben a szerző azokat az írásokat gyűjtötte össze, amelyek menekülnek a fogalmi gondolkozástól. Ez a Flucht in den Traum talán menekülésnek látszik az élet ezernyi, lázitó igazságtalansága elől. Az élet azonban folytatódik az álomban, álarcok, álruhák, titokzatosságok és misztikumok farsangi áradatában – de minden freudizmus nélkül. Herceg Jánosnál sohasem lehet szekszuális emlékképeket megfejteni, lefojtott élményeket felszabadítani. Az ő szimbolizmusa nem tudat alatti, mint az álmok freudi típusánál, nem naiv és üde, mint a mesékben, vagy a költé­szetben. Talán Rimbaud szavaival lehetne leg­jobban megközelíteni Herceg titokzatos misz­tikumát. „It y a peut-étre des secrets pour changer la vie“. Az olvasó valóban azt érzi, hogy Hercegnek szándéka van álomképeivel. Ha nem is megváltoztatni, de mélyebb értelmet adni az életnek. Vannak igazságok, vannak hatalmas vágyak és érzések, melyek csak tit­kos képekben, furcsa szimbólumokban fejez­hetők ki. Az olvasó sejti, érzi, hogy itt nem­csak látomásokról, titokzatosságokról van szó, itt valami rettenetes dolog történik, a döbbe­net, a kétkedés, a titkok mardosó rejtélye sokáig foglalkoztatja, a sejtés sokszor már-már megközelíti a bizonyosságot. Valóban mene­kül-e a szerző az élet lázitó elemei elől, avagy talán csak a formától, amelyben elprofánosodnak mondanivalói? – ki tudna erre meg­felelni?

Az olvasó a küzdelmet látja és élvezi. Mert ennek a sokszor lélekzetfojtó élet és álom, valóság és képzelet, forma és tartalom közötti harcnak gyönyörű képeit kapjuk ebben a kötetben. Herceg János egészen uj tartalmat ad az eddigi misztikus formáknak, az öreg Andersen a földi dolgokat gúnyolta ki finom meséiben, amelyekben a romanticizmus és reálizmus mesgyéjén álló világ szelíden torzí­tott tükörképét is megtalálhatjuk. Herceg János rejtelmes, meseszerű írásaiban a kaotikus má­nak igazságért, eszmékért vergődő lelkét lát­juk vibrálni.

Egy ígéretes, fiatal iró indul útnak ezzel a kötettel. Nem akarok jósolgatni, de rá kell mutatnom arra, hogy Herceg János írói fel­készültségével, írásainak belső, formát feszitő erejével szokatlanul gazdag jelenség a mi irói tehetségekben szűkölködő Bácskánkban. Ezért nagy és jogos bizakodással nézzük elindulását, amint biztos, kemény léptekkel megy a hol­nap felé. Van egy flamand mese, amelyben a Napba induló vándor távolodó, hegyre kúszó alakja egyre nagyobb lesz. Erős a meggyőző­désünk, hogy Herceg János is hamarosan kiemelkedik a rónák poros síkjából és széle­sebb horizontok nyílnak meg előtte.

                                                                                                                                                                                                                                         Szenteleky Kornél

***

UTÓSZÓ

Első novelláját Herceg János A bohóc szerelme címmel a Sombori Újságban jelentette meg 1926. március 21-én. Tizenhét éves volt ekkor, és Höndy János álnéven szeretett volna betörni az irodalomba. A novella megjelenési helyét gondosan titokban tartotta, csupán önéletírás-köteteiben említette többször is, de nemhogy első novelláskötetébe nem vette fel, hanem Összegyűjtött elbeszéléseinek (1986) gyűjteményes kiadásába sem. Pedig a bohóc motívuma telitalálatnak bizonyult, novelláiban később is megjelenik a művészsors metaforájaként. Nem a cirkuszi világ előkelő, átszellemült fehér bohóca ő, a morálisan felsőbbrendű, a szép, a művészi, a fenséges, hanem a színes bohóc, aki állandóan lázad, a nevetséges, kicsinyes jellem, a dacos gyermek, a pojáca, az udvari bolond, akinek fecsegését bárki megbocsátja. Nem Pierrot, hanem Dummer August, akit Gerard néven később is alkalmasnak tartott arra, hogy szerepeltesse műveiben, az Ég és föld (1959) és a Gogoland (1992) című parabolisztikus regényeiben.

Első novellájában az emberélet fontos kérdései foglalkoztatják – bohócának osztályrésze a művészsors keserűsége, a viszonzatlan szerelem, a szenvedés és a halál –, írói pályája pedig a harmincas évek közepéig jórészt az avantgárd vonzáskörében alakul. Az irányzat főként a Tanácsköztársaság bukása után a Vajdaságba emigrált írók irodalmi és szerkesztői tevékenysége nyomán terjedt el, fő képviselői is ők voltak, nagy hatást gyakoroltak mozgalmi jellegű és expresszionista munkáikkal. Emellett a Bácsmegyei Napló 1927-28-ban folyamatosan közli Kassák Lajos számozott verseit. Tamás István fel is jegyzi a vajdasági Kassák-kultusz jelenségét, amely adalékként szolgál a lassanként konstituálódó vajdasági magyar irodalom szemléleti önállósulásának, decentralizálódó irodalmi értékrendjének kérdéséhez is: „Míg a magyarországi írók hírét se hallják, Erdélyben, Szlovenszkóban és Jugoszláviában felolvasó estéket rendeznek a verseiből. A Bécsben megjelenő Ma mindenütt ott van, fiatal diákok, akik Adyt se értek rá szeretni, Kassákra esküsznek. (...) Bármily furcsán hangzik is, de tény, hogy a hivatalos magyar irodalomtörténetet megelőzve a gimnázium magyaróráin Vörösmarty és Csokonai mellett Kassákból írnak házi dolgozatokat.”

(részlet Toldi Éva utószavából)

Szerzői minősítések
Recenzens
Recenzens
A szerző profilképe
Szerkesztő
Számítógépes előkészítés
A szerző további művei