Szabó Palócz Attila Visszapörgetés című, száznégy tárcát tartalmazó kéziratának tartalma nem ismeret­len az újságolvasók előtt, lévén, hogy a kéziratba gyűjtött írások szemelvények a vajdasági Magyar Szó napilap hétvégi számaiban megjelenő, azonos címen futó sorozat anyagával. Mivel az évek óta heti rendszerességgel megjele­nő rovatban tetemes mennyiségű anyag gyűlt össze, kézenfekvő a kiadói és szerzői szándék, hogy ennek egy szeletkéjét kiemelve, kötetbe foglalva adjanak ízelítőt Szabó Palócz Attila gondolatvilá­gából.

A zentai származású szerző azon irodalmárok sorába tartozik, akik bár évek óta külföldön élnek, több szállal kapcsolódnak Vajdasághoz, irodalmi és közéleti ténységük folytán kétlakiak maradtak. Szabó Palócz Attila amellett, hogy a budapesti Magyar Hírlap újság­író-szerkesztője, figyelemmel kíséri nemcsak a magyarországi, hanem a szerbiai politikai, közéleti, kulturális eseményeket is, reflektál rájuk az anyaországi és hazai sajtóban, webfelületeken, egyfajta közvetítő-összekötőként a két közeg között. Írásaiban a helyi, de hatásában globális jelenségek felé fordul, s parttalan asszociációsháló-képző képességé­nek köszönhetően az adott kontex­tusból kiragadva aktualizálja őket. Évek múlva is érvényes gondola­tokra bukkan az olvasójuk.

Szabó Palócz Attila eddigi sokrétű irodalmi és publicisztikai munkássága sokoldalú szerzőt sejtet. A kötet anyaga nemcsak, hogy alátámasztja, hanem tovább árnyalja, „finomhangolja” is eme megállapítást, ugyanis a szerző színházi, filmművészeti, irodalmi, politikai, történelmi, képzőművészeti jártasságáról tesz tanúbizonyságot. Ha az általa kedvelt tárcanyitó módszerrel élnénk, nevezetesen, ha beütnénk egy keresőprogramba a szerző nevét, a kézirat anyagára lebontva olyan keresőszavakat tudnánk kiemelni, mint színház, hírlap, könyvhét, Danilo Kiš, képregény, Doktor House, Google, folyóirat, Iszka, Shakespeare, irodalom, vallás..., amelyek gyakorta visszatérő elemei, motívumai az írásoknak, ugyanakkor a fentebb már említett szerzői asszociációs hálónak köszönhetően újabb problémakörök kidolgozásához nyújtanak lehetőséget, miközben a szerzői jellem- és gondolatvilág bugyraiba is betekintést engednek.

                                                                                                                                                                                                                                            Csík Mónika

***

A kiadót jó gondolat vezérelte, amikor Szabó Palócz Attilát arra kérte fel, készítsen válogatást a tárcáiból. Ezek az írások kivételes szellemi kalando­zást kínálnak az olvasónak, hasonlóképpen – és nem mellesleg – esélyt a tudásszerzésre, az ismeretek bővítésére, nemkülönben a honi dolgaink jobb megértésére. Szabó Palócz rendkívül széles terepen mozogva a művészetek sokarcú „legyezőjét” hajtja szét: irodalom, zene, képzőművészet, színjátszás, film; de ugyanolyan szenvedéllyel foglalkozik a tévésorozatokkal, vagy mondjuk az internet világával is. Szívesen mélyed el – esszéírói formaművészettel – a régi görög és római kultúrákban, hogy aztán Vergiliustól egyenes út vezessen akár Shakespeare drámái, vagy éppen Danilo Kiš irodalmi mun­kássága felé. Netán személyes észrevételeit jegyzetelhesse egy imakönyvről, esetleg a macedón–magyar költői kapcsolatokról. A száznál több írás zöme klasszikus tárca, majd szép számmal akad művelődési tematikájú publicisz­tika, találhatók itt továbbá politikai indíttatású jegyzetek, bár ez utóbbiak is rendre valamilyen kulturális szegmentumhoz kötődnek. Szerzőnk például egy helyen igyekszik gyorsan megállapítani, hogy „a színház világtörténete a politikai színházzal kezdődött, hiszen a legrégebbről fennmaradt ma ismert színmű, Aiszkhülosz Perzsák című tragédiája is nem titkolt politikai indítta­tásokat hordoz magában”. Mindezek után hangsúlyozhatja „az aktuális társadalommal folytatott dialógus” fontosságát, ami egyébként Szabó Palócz kifejezett szemléletmódja, jellemzője is egyben. Ugyanakkor: a történelmi korok folyosóin haladva is a jelenkor dilemmáit értelmezhető összefüggése­ket keresi. Tegyük hozzá mindezek után, hogy a Visszapörgetés nem csupán a különféle kultúrák széles palettája, de földrajzilag is (a bácskai Adorjántól Pekingig átívelően) igen nyitott, s olykor távoli vidékekre is elkalauzol bennünket.

Igen lényegesnek tartom, hogy szerzőnk a legfontosabb dolgainkról is cseve­gő hangnemben képes írni, az impozáns arányban felhalmozott tudásmennyiség tehát nem akadályozza a folyamatos olvasást, mi több, az olvasó – társutassá válva – részese az izgalmas szellemi utazásnak, hiszen szerzőnk általában megannyi mellékösvényt bejárva bontja ki a témát, s rendszerint az asszociációk sorozata nyomán jut el a zárógondolatig. Ugyanakkor a lineáris szerkesztési mód – tehát a cikkek közlésének időrendi sorrendisége – eligazít bennünket Szabó Palócz érdeklődési köre bővülésének és irányultságának vonatkozásában is.

                                                                                                                                                                                                                                           Sinkovits Péter