Szerkesztői utószó

A Wilkinson penge a vonatkozó versben wilkinson penge. A kötetben másutt is tetten érhető az a kettősség, ami a kisbetűs és nagybetűs sor- és szókezdések írásképében jelen van; a familiáris belvilág és az univerzum pátosza, melyeket a központozatlan, szabadon áradó versnyelv ösztönössége hivatott közös nevezőre hozni. Amazt költőileg elemelni a banalitástól, emezt iróniával ellensúlyoz­ni. A szövegek nagybetűvel indulnak, de descartes neve csupa kisbetű; e név nem több, és nem is kevesebb Tó­biás Krisztián költeményeiben, mint a disznóvágás. Ez a poétikai demokrácia és az említett formai sajátosságok könnyen parttalanná tehetnék a versanyagot, de a határok kontúrosak, a szerző ott szab határt az áradásnak, ahol kell: a versfolyam úgy mikro-, mint makroszinten remek ütemérzékkel van tagolva. Akár egy alkaioszi strófa.

A látomások úgy izzanak föl a maguk hétköznapi keretei között, mint a parázs, amire ráfujtak. Káposztaleveleket látunk, és a káposztaleveleket zabáló, közöttük bagzó csigákat. Szembesülünk a csigaházak isteni arányával. És fibonacci, akárcsak a már megidézett francia filozófus, ki­egyensúlyozott alkotóeleme a víziónak; a nevek tompán fénylenek a költeményekben, akár egy pénzérme az udvar porában.

A kötet az idegen anyag versbe injektálásának képével indul, és egy fekete-fehér tévéképernyőével zárul. Közbül öt, címmel ellátott versegység áll; nem hosszúversek, mert tematikailag túl heterogének, hogy annak nevezzük őket, ám a szó klasszikus értelmében nem is ciklusok. A versek végén pont van. És van itt valami szelíd veszély. Borotvapengével nem lehet ceruzát hegyezni. Egy borotvapenge a ceruzatartóban (a ceruzát ceruzahegyezővel hegyezik, és egyre fogy) afféle performansz, ami épp csak arra világít rá, ami amúgy is nyilvánvaló e versek olvasása közben: van önmagukon túlmutató jelentőségük, amit nevezzünk itt és most még egyszer szelíd veszélynek.

                                                                                                                                                                                                                                            Lanczkor Gábor