
Zenta monográfiája I.
ELŐSZÓ A MONOGRÁFIA I. KÖTETÉHEZ
Nem kétséges, hogy elérkezett az összegzés ideje. Század, sőt ezredfordulóhoz értünk, de ezen túl – még ha nem is kerülünk a régi korok apokalipszist vagy holmi világrengető kataklizmát váró babonás hitének szívet remegtető és lelket borzongató befolyása alá –, még akkor is el kell ismernünk: centárium ide, millennium oda, világunk a XX. század utolsó, bő egy évtizede alatt óriásit változott. Ez a változás nem csak a politikai életre, a világrendszerek közötti választófal földrengésszerű hirtelenséggel történt leomlására, a világ egypólusúvá válására, az emberi és polgári jogoknak (köztük a sajtó- és szólásszabadságnak) általános érvényű követelménnyé emelkedésére vonatkozik, hanem az elektronikai és informatikai forradalomra is, amely glóbuszunkat úgyszólván összezsugorította, a Föld különböző részein felhalmozott tudásanyagot pedig mindenki számára hozzáférhetővé tette.
Ehhez a szinte már elképzelhetetlen méretű ismeretanyagnak a gyarapodásához mi Zenta monográfiájával kívánunk hozzájárulni, ami több szempontból is érthető. Ma, amikor a fentebb már említett korszakforduló nagyon is indokolttá teszi az összegezést, felettébb kézenfekvőnek látszik, hogy egy, már csaknem nyolc évszázada írásban is nyomon követhető múlttal rendelkező, többször megsemmisült, de mindig újjáéledt és ismételten városi rangra emelkedett település végre is maradandó tudományos-népszerűsítő munka alakjában rekapitulálja fejlődésének (és hanyatlásainak) eddigi végeredményét.
(részlet az előszóból)