A tudás, a megismerés, az emberi képességek témaköre szakmámnál fogva régóta foglalkoztat, magának a tehetség mibenlétének a kérdése azonban két-három éve került érdeklődésem központjába, amikor a tehetséggondozó iskolák létrehozásának gondolata a délvidéken is felmerült. Miután felkértek az egyik újonnan létrejött tehetséggondozó iskola pszichológusának, meghívtak több ismeretterjesztő előadás megtartására, valamint megbízást kaptam egy digitális tehetségkutató stúdió szellemi profiljának az összeállítására, ez irányú érdeklődésem tovább mélyült. A témával való intenzív foglalkozáshoz hozzájárult az is, hogy média nagy érdeklődést mutatott a tehetség kérdésköre, illetve a tehetséggondozás mibenléte és eredményessége iránt.

A kötetbe az elmúlt két év, a 2006 és 2008 közötti időszak szellemi termését gyűjtöttem egybe. A könyv szerkesztése során igyekeztem az előadások, tanulmányok, cikkek, interjúk tematikai átfedéseit csökkenteni, teljes kiküszöbölésükre azonban nem törekedtem. Ezek az elemzések ugyanis más-más apropóból készültek, másra vannak „kihegyezve”, a hangsúly másra esik bennük, így reményeim szerint lehetővé teszik a tudás és tehetség többszöri körüljárását, különböző perspektívákból történő megközelítését és tárgyalását, és ezáltal vélhetően az összefüggések jobb megértését is.

(részlet az Előszóból)

Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez idáig csak szűk szakmai körök­ben ismert műről van szó. Olchváry, ahogyan művének előszavában maga is mondja, azokkal a hadműveletekkel foglalkozott, amelyekben a „magyar hadak a fölkelő szerb s az utóbb egyesített osztrák-szerb csapatok ellen har­coltak”. Vizsgálódásai és értekezése elsősorban hadviselés-elméleti megala­pozottságú, amelyben a társadalmi és politikai kérdésekkel csak oly mérték­ben foglalkozik, amennyire az az egyes események megértéséhez szükséges. A magyar-szerb hadakozás okáról tárgyilagosan, röviden értekezik, és ilyen módon ismerteti a szerbek autonómiatörekvését is. A műben felhasznált iro­dalomjegyzékből is látszik, hogy Olchváry az események hadászati aspektu­sát helyezi előtérbe.

Olchváry Ödön A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a Délvidéken című munkája az átfogó művek minden ismérvével rendelkezik még akkor is, ha maga is azt vallotta, hogy művét nem a „politikusoknak, de a hadtör­ténelem kedvelőinek” írta. Kézbe veheti mindenki, az is, aki a délvidéki ese­mények iránt szakmai szempontból, és az is, aki csak történelemkedvelőként érdeklődik.

(részlet az útószóból)

A „boldog békeidők” Szabadkáján sok szép dolog született, ezek egyike a Szabadkai Dalegyesület, amelynek történetét részben már megírtam a Szabadka zenei élete 1900–1918 c. könyvemben (Életjel Kiadó, 2002). Dévavári Zoltánnak köszönhetően aztán hozzájutottam dr. Brenner József naplójegyzeteihez és emlékirataihoz, s ezek segítségével feltárhattam a dalárda teljes történetét az első naptól az utolsóig. Korábbi munkám felhasználásával, az újabb adatok ismeretében fogalmaztam újra a kórussal kapcsolatos történéseket.

Az 1889-ben megalakult énekkar viszonylag rövid, de eseményekben gazdag élete megérdemli, hogy Szabadka történetének legfényesebb lapjaira kerüljön.