Skip to main content

Az ösztönélet Csáth Géza novelláiban

Tárgyszó
ISBN
86-82147-04-1
Oldalszám
112 oldal
Sorozat címe
Fülszöveg

„Desiré, vigyázz, támad az idő!” – hivatkozhatunk a Csáth Gézát idéző Esterházy Péterre. Csáth és az Idő – főként erről az életrontó kapcsolatról és a Don Quijote-i küzdelmet követő feledésről szól Brassai Zoltán tanul­mánya. „S különösen manapság me­rül föl ez a kérdés elementáris erővel, amikor az embereket az idő gondola­ta jobban elfoglalja, mint valaha” – írja Csáth A sebész című novellájában. Szomorúsági tébolynak nevezi azt a szellemi állapotot, amelytől még a huszadik század lótás-futása sem sza­badítja meg az embert. „Súlyos dolog ez” – folytatja. – Az időnek a mérge beleette magát a filozófiánkba a művészetünkbe, a napi beszédbe.” Talán egy sebészi beavatkozás segíthetne rajtunk. A „homo novus” megszületé­séig azonban egyetlen kiút marad: a pótszer. 

Brassai Zoltán azt vizsgálja, ho­gyan veszítik el Csáth korának ködlovag-művészei időérzéküket, hogyan szenvednek a darabokra tört világ­ban, hogyan adják fel az egyetemes­ség igényét. A világképüket megőrző művészek teljességre és harmóniára vágynak, miként később Ottlik Géza, Weöres Sándor és társaik. Csáth és korának művészei a rilkei gondolat­hoz híven fordulnak belső világuk felé, viaskodnak a rájuk nehezedő múlttal, sőt a kelet-európai írók prófétikus szelleme is szembetűnő. 

Nemes Nagy Ágnes a között szóval jellemezte művészmesterségét. Az út­keresés attitűdjét bemutató Brassai-kötet kulcsszava is ez a szó lehetne. A szerző novellaelemzései elvetik a me­rev kategóriákat, a „művészhős” pe­dig múlt és jövő között vívódik, az impresszionizmus és a szecesszió íz­lésvilága érinti, a vidékről érkezett al­kotó társadalmi feszültséget érzékelő éleslátásával él a fővárosban, a „bol­dogtalan boldogságkeresés” útján in­dul, sőt novelláiban is az átmenetet képviseli: a drámai monológhoz köze­lít. Osvát Ernő Ambrus Zoltánra vo­natkozó reflexiója, amely szerint min­den ember egy tengert hord a lelké­ben, Csáthra is érvényes. Brassai a Csáth-hősök ösztönéletének mozza­natait kutatja, de a legújabb prózaírói törekvéseket is elemzi a kortársai kö­zül kiemelkedő novellista munkássá­gában. A kötet éppen arra mutat rá, hogy a végtelenre vágyó írót ne szo­rítsuk be az idő korlátai közé, óva­kodjunk a merev besorolástól. 

A tanulmány 1980-ban készült. A Csáth-kiadások száma azóta is gyara­podott, a Csáth-szakirodalom gazda­gabbá vált, de Brassai Zoltán olvasata ma is időszerű, új értékekre irányítja figyelmünket a tragikus sorsú író ko­rai halálának hetvenötödik évforduló­ján. 

Borító/Kép
Brassai Zoltán: Az ösztönélet Csáth Géza novelláiban c. könyvének borítója
Szerző
/sites/default/files/2020-02/Brassai%20Zoltan_Az%20osztonelet%20Csath%20Geza%20novellaiban.pdf
Műfaj
Szerzői minősítések
Fülszöveg
Kiadás éve

Értelmiségi vártán

Publicisztikai írások
ISBN
86-82147-05-X
Oldalszám
162 oldal
Felelős kiadó
Sorozat címe
Fülszöveg

A jugoszláviai magyar értelmiség köré­ben az utóbbi néhány évben folyt vitákát, problémákat igyekszik felvillantani köny­vünk, amelynek anyaga a hetilapokban és folyóiratokban megjelent írásokból állt össze. Nemcsak megvilágítja, de meg is magyarázza azokat az értelmiségi megnyilatkozásokat, forrongásokat, amelyek ezt az időszakot jellemezték.

Kötetünk öt részre tagolódik. Az első az értelmiség és az erkölcs viszonyát, a máso­dik az összefogásra utaló kísérleteket, a harmadik a kisebbség iránti felelősséget, a negyedik a médiumoknak a kisebbségek iránti kötelességeit tárgyalja, az ötödik pe­dig zárójelentés a jugoszláviai magyarság helyzetéről. Lehetséges, hogy a szerzőnek vannak olyan meglátásai és megállapításai, amelyek nem állják majd ki az idő kritiká­ját, de annyi bizonyos, hogy papírra vetésükkor ezek látszottak helyesnek és logi­kusnak, s hogy lehetetlen tévedések nélkül felmérni a jelen vagy a közelmúlt társadal­mi és politikai történéseit. Más szóval: nem kétséges, hogy megfelelő történelmi távlatból visszatekintve az elmúlt néhány esztendőre pontosabban ítélhetjük majd meg ezeket a megállapításokat. Ennek el­lenére az Értelmiségi vártán nem csupán gondolatébresztő olvasmány, hanem érté­kes kordokumentum is a kilencvenes évek első felének nemzettudatunkat is megha­tározó eseményeiről, jelenségeiről.

Borító/Kép
Gubás Jenő: Értelmiségi vártán c. könyvének borítója
Szerző
/sites/default/files/2020-06/Gubas%20Jeno_Ertelmisegi%20vartan.pdf
Műfaj
Szerzői minősítések
Recenzens
Recenzens
Szerkesztő
Boros György
Borítóterv
Illusztrátor
Tartalomjegyzék
Kiadás éve

Magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban 1944-től napjainkig

ISBN
86-82147-07-6
Oldalszám
168 oldal
Felelős kiadó
Sorozat címe
Fülszöveg

Ez a könyv felöleli a vajdasági magyar nyelvű oktatás úgyszólván minden lényegbe vágó kérdését. A helyzet súlyosságát nem csak az aggasztó tanulói létszámcsökkenés il­lusztrálja, hanem a visszafejlődés, az elsorva­dás több cáfolhatatlan jele is erre utal. A kö­tet tartalma, következtetései, előrelátásai nem a lehangoltság és a távlattalanság érzését kívánják fokozni. Ellenkezőleg: a megmara­dásunkat, ittmaradásunkat és fejlődésünket, egy magasabb minőségi szint elérését kívánja szolgálni. 

(részlet)

Borító/Kép
Tóth Lajos: Magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban 1944-től napjainkig c. könyvének borítója
Szerző
/sites/default/files/2020-06/Toth_Lajos_Magyar_nyelvu_oktatas_a_vajdasagban_1944-tol_napjainkig.pdf
Műfaj
Szerzői minősítések
Recenzens
Recenzens
Szerkesztő
Boros György
Borítóterv
Grafikai szerkesztő
Kiadás éve

A kultúrtanti visszavág:

a Symposion-mozgalom krónikája : 1954-1993
Előszó/utószó

Tíz év után

Éppen tíz évvel ezelőtt, 1983. május 9-én született meg az a végérvényes politikai döntés, mellyel – a jugoszláviai magyar irodalom történetében eleddig páratlanul – egy egész írói nemzedéket bélyegeztek meg és távolítottak el a vajdasági szellemi és közéleti porondról.

A fiatalokkal szembeni hatalmi leszámolás módszere nem új keletű. Pluralista értékrend, és főként szabad, független intézményrendszer hiányában a nemzedéki harc szükségszerűen újratermeli a politikai hatalommal szembeni permanens oppozíciós törekvéseket. Az 1950-es úgynevezett "áprilisi hidasok", a 60-as évek Symposionja, majd az 1983-ban kiebrudalt Sziveri-féle nemzedék ellen indított ideológiai és politikai hadjárat során megfogalmazott vádak és az alkalmazott módszerek ugyanarra a célra irányultak: lehetetlenné tenni minden csoportos (nemzedéki) affirmációt, ezzel párhuzamosan és ennek érdekében viszont egyengetni az egyéni érvénysülés, s a hatalom különféle köreibe történő beintegrálódás folyamatát. Ezzel a stratégiával kisebb megrázkódtatásokat leszámítva, lényegében negyven éven át kezelni lehetett a vajdasági magyar irodalmat, sőt, az irodalmárok, az irodalmi élet és a sajtó kitüntetett szerepénél fogva a magyar kisebbség teljes szellemi és közéletét. Tolnai Ottó 1966-ban, egy viszonylag fölszabadultabb politikai lélegzetvétel pillanatában éppen az áprilisi Hidasok kapcsán veszi észre éles szemmel a lényeget: "A horvátok a »hidegháború generációjának« nevezik a Fehér-nemzedéknek megfelelőt. De azóta tudjuk, ez a korszak egybeesett a belügy korszakával is". (ÚS, 22. sz., 24. l.) Tolnai látleletének érvényét kiszélesíthetjük egészen a közelmúltig. Az irodalmi élet kitüntetett politikai szerepe és kézivezérlése a magyar kisebbség életében voltaképpen csak a többpártrendszerű kvázidemokrácia létrejöttével szűnt meg – legalábbis titkon azt reméljük.

E hosszúra nyúlt korszak egyik nagy ereménye volt – mármint a hatalomtartók részéről – annak a sajátos irodalmi "börtönlogikának" a kitermelése, melynek lényege, hogy a meg-megújuló börtönlázadásokat a megvásárolt és megfélemlített rabtársakkal lehet a leghatásosabban elfojtani. Noha e jelenség nem új, kristálytisztán mégis legelőször 1983-ban mutatkozik meg: a politikai hatalom csúcsain csupa olyan személyt találni, aki az ötvenes vagy a hatvanas években renitens magatartásáért maga is kisebb-nagyobb vesszőfutásra ítéltetett, a pálca azonban idővel a kezébe került...

Krónikánkkal elsősorban a Symposion politikatörténetéhez kívántunk hozzájárulni. Az irodalomtörténeti, esztétikai, eszmetörténeti vonatkozásokra nem tértünk ki, hiszen ezekkel a kérdésekkel, ha nem is kimerítően és nem is a legmagasabb szinten, de az elmúlt években többen is foglalkoztak. A Symposionnal mint mozgalommal, mint megkerülhetetlenül fontos politikai faktummal viszont ezidáig senki sem próbált a maga teljességében szembenézni. Talán az ellentmondások sokasága miatt, talán az anyagismeret hiányában, talán más okok folytán. Munkánk négy évtizedet fog át, de leggazdagabban, legteljesebben a nyolcvanas évek mozgásai és vitái kerülnek bemutatásra. Ennek egyetlen, de igen súlyos oka, hogy ezekből az évekből maradt meg a legtöbb dokumentum, ezekben az években sikerült eltüntetni a legkevesebb nyomot, noha a szereplők egy része e téren nem kevés találékonyságról tett tanúbizonyságot.

Szándékunk szerint krónikánk csak az első kötete egy nagyobb sorozatnak, melyen belül a Symposionra ismételten visszatérünk, már csak azért is, mert ezúttal gyakorlati okok miatt nem volt módunkban közreadni a pillanatnyilag föllelhető teljes dokumentációt.

(Csorba Béla és Vékás János)

Oldalszám
175 oldal
Borító/Kép
Műfaj
Kiadás éve
Kötés