Skip to main content

Várószoba

Oldalszám
201 oldal
Fülszöveg

Két ​elbeszéléskötet és egy regény jelzik Varga Zoltán írói útját, amely első könyvének, A kötéltáncosnak megjelenése (1963) óta a szüntelen erősödés, a mind határozottabb céltudatosság jegyében áll. A Várószobában összegyűjtött elbeszélései hangban úgyszólván alig ütnek el régebbi írásaitól, írói állásfoglalása azonban egészen új, nemcsak a szerző eddigi munkásságához mérten, hanem – merjük állítani – új jelenség a jugoszláviai magyar irodalomban is.
A Várószobába foglalt kilenc elbeszélés stílusa, nyelve egyszerű, mentes minden sallangtól, a történetek nagyrészt reálisak. De a lehetséges cselekmény mögött ott áll az író igazi mondanivalója, elbeszéléseinek lényege. Allegóriákkal állunk itt szemben, allegorikus írásokkal, melyekben a szerző napjaink emberének néhány sorsdöntő problémájáról szól. A halál, a mulandóság foglalkoztatja, az ember helyzetét vizsgálja korunkban; az emberi gyarlóság és áldatlan következményei a társadalom életében, a végzet elleni lázadás kilátástalansága, a szabadság problémái: ezek a témák jelennek meg a Várószoba elbeszéléseiben, s bizonyítják, hogy Varga Zoltán, akit öt évvel ezelőtt mutattunk be az olvasóknak, ma érett, eredeti koncepciójú író, s elbeszélő irodalmunk élvonalába tartozik.

Borító/Kép
A borítót és a kötést Boris Dogan tervezte
Szerző
Műfaj
Kiadás éve
Műnem
Kötés

Menetrend dicsérete

Oldalszám
98 oldal
Fülszöveg

Két verseskönyv (Kéz a kilincsen, 1953; Csönd helyett vers, 1959) és néhány kimagasló fordítói teljesítmény után (Miroslav Krleža versei és emlékiratai, jugoszláv líra) Ács Károly ismét saját verseinek kötetével jelentkezik. Ezúttal nem csupán költői művének folytatása az, amit ad, de nem is puszta áttekintése az eddigi munkának. Két évtized költői élményeiről vall Ács Károly, önmaga régi és új arcát állítja itt egymás mellé. Így, egészében véve kerek a kép, így lesz teljes a benyomásunk Ács Károly költészetének útjáról, problémáiról, amelyek a megtett út kilométerkövei. Ez a kötet egy költő létének és alkotásának, kereséseinek, kételyeinek, tévelygéseinek és vívódásainak dokumentuma, egyúttal újabb bizonyítéka annak, hogy Ács Károly – bármily ritkán lép is az olvasó elé verseivel – ma is az az érzékeny, a formát biztosan kezelő, verseiben is az ember, az élet és a költészet problémáit firtató, nyelvre, kifejezésre végtelenül nagy gondot fordító, költői bravúrokra kész poéta, akit előző könyveiből ismerünk, s akinek minden egyes újabb jelentkezése gazdagítja a jugoszláviai magyar költészetet.

Borító/Kép
Szerző
Műfaj
Szerzői minősítések
Szerkesztő
Illusztrátor
Borítóterv
Korrektor
Kiadás éve
Műnem
Kötés