A vajdasági Kishegyesen élő író, szociológus terjedelmes munkájában az Újvidéken 1961-64 között az Ifjúság mellékleteként, majd 1965-től 1992-ig önálló folyóiratként megjelenő Új Symposion eszmetörténeti és kultúrszociológiai szempontú elemzésére törekedett, nem elhanyagolva a politikai kontextust. Sőt, kiemelt helyet kap az egykori Jugoszlávia, illetve Szerbia, azon belül is a Vajdaság, a vajdasági magyarok kulturális nyilvánosságának elemzése. Az Új Symposionról számtalan mítosz alakult ki, ezek átértékelésére törekszik a szerző. Különösen fontosak a könyv azon részei, ahol az egykori szereplők visszaemlékezéseit szembesíti ugyanezen szerzők korabeli írásaival, interjúival, kimutatva az emlékezet vakfoltjait, illetve azt, hogy az egykori szereplők mára miképpen váltak - legalábbis saját emlékezetükben - kisebbségi jogvédő harcosokká. Szerbhorváth György a jelentősebb irodalmi művek, illetve korpuszok konkrét elemzésével sem marad adós - sorra fölvonulnak a korszak legendássá vált alakjai: Tolnai Ottó, Domonkos István, Végel László, Gion Nándor, majd a további nemzedékek vezető egyéniségei: Danyi Magdolna, Sziveri János, Csorba Béla, Losoncz Alpár. A Vajdasági lakoma egy egykor legendás és a magyar kultúra egésze szempontjából fontos, innovatív folyóirat történetét sokoldalúan és aprólékosan, monografikus igénnyel dolgozza fel, esszéisztikus írásmódjának köszönhetően azonban a szélesebb olvasóközönség számára is élvezetes olvasmány.

„Könyv az elképzelt Gustav Mahlerről, a Budapesten is megfordult századelői zeneszerzőről és karmesterről. És nemcsak róla. A zene úgy köt össze, ahogyan a Tisza-parti fákat az anyagcsere. Egy korszak gyökereiben folytatódom:

Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó fejezete: a bomlás előtti virágzás.

Mahler 1911-ben halt meg, három évvel az első világégés előtt.

Mahler nem én vagyok.

A könyv nem a tiéd.

Kölcsönkapod.

A saját Mahleremet.”

Orcsik számára Mahler folytonos eleven valóság, ihletforrás, maszk, vitapartner és főként nyelvzene. Alakváltozatok rendszerében létező állandóság, a beszéd gáláns stilizációja és radikális zenei leleplezése. A kötet a zeneszerző halálának 100. évfordulóján jelenik meg.

"A kötet szerkezetét az utolsó pillanatban átalakítottam. Meghatároztam a nyitó és a záró darabot, majd följegyeztem cetlikre a többi költemény címét. A papírlapokat szétterítettem a konyhaasztalon. Hunyt szemmel harmadoltam. Láttam, hogyan zajlik a Tisza. Görcsben és piszokban lubickol itt a dicsőség. Ne számíts elragadtatásra!" (Orcsik Roland)