Skip to main content

Szerző

Tartalomjegyzék Szerző

Tárgyszó

Örökség

Kis magyar bácskai néprajz

A régi paraszti és mezővárosi világ hagyom ányainak egykori formáját és változásainak variációs folyamatát figyeli Beszédes Valéria néprajzkutató új könyve, az Örökség, melynek alcíme jelzi igazi feladatvállalását: Kis magyar bácskai néprajz. Rólunk szól, bácskai magyarokról, volt, meglévő s majdani (?) szokásvilágunk fontos részleteiről.

Nyolc fejezetébe témakörök szerint válogatta össze a szerző az elmúlt másfél esztendő alatt a szabadkai Szabad Hét Nap múltidéző rovatában publikált tudománynépszerűsítő írásait, melyek pozitívuma, hogy olvasmányosan és tömören hívják fel a figyelmet mindarra, ami körülöttünk ősi, érdekes, épp napjainkban alakul át élő jelenségből, valóságos anyagból emlékké.

Beszédes Valéria rovata a legolvasottabbak közé tartozik az említett lapban, hiszen egyebek között a kik vagyunk? honnan jöttünk? hova tartunk? kérdésekre igyekszik választ adni. Mindennapi kenyerünk előterem tésének örömét és bánatát ecsetelve eleveníti fel az egykori paraszti világot, kiemeli a hagyományos közösség specialistáinak újító szerepét. Valamikori és ma is még elvétve előforduló hazai magyar népviseleteinket is számba veszi, sőt szerepüket hangsúlyozza az identitás őrzésének folyam atában. Fontos cikkeket tartalm az az Otthonteremtés című fejezet, hiszen a szerző e témakörben mozog leginkább otthonosan. Népi vallásosságkutatásunk szépen lombosodó fáján több gyümölcsöt érlelt már Beszédes Valéria néhány tanulmánya. Itteni cikkei búcsújáró kegyhelyeinkkel, a Fekete Máriával, az élő rózsafüzér-hagyománnyal, a lourdes-i ájtatossággal, valam int a szabadkaiak egy ősi fogadalmával, a Szent Rókus-tisztelettel foglalkoznak. A kötetben helyet kapott jó néhány jeles napi szokásunk, valamint a XVIII. századi, a mi vidékünket érintő boszorkányperek tárgyalása, azok társadalmi hátterének vizsgálata is. Beszédes Valéria figyelemfelkeltő, nemzeti identitástudatunkat erősítő cikkgyűjteménye mindazoknak a figyelmére számot tarthat, akik érdeklődnek a vajdasági magyarság múltja iránt.

(Silling István recenziójából)

ISBN
86-82147-13-0
Oldalszám
196 oldal
Felelős kiadó
Sorozat címe
Borító/Kép
/sites/default/files/2020-03/Beszedes_Valeria_Orokseg.pdf
Szerzői minősítések
Szerkesztő
Recenzens
Dvorácskó László
Illusztrátor
Kiadás éve
Kötés

Téves csatatéren

Vallomások, riportok egy véget nem érő háborúról
Előszó/utószó

Ez a könyv befejezetlen marad mindörökre. Mert e tájon nincs olyan háború, amely valaha is véget ért volna. S nincs béke sem, amelyet nem kötöttek volna meg, hogy másnapra elfelejtsék.

Egy év háborús tartalmú cikkeit, riportjait látja itt viszont az olvasó a szlovéniai csatáktól a horvátországi harctereken át Bosznia-Hercegovina pusztulásáig. A történelem köszön vissza véres ködön át; egy valamikor viruló ország vívja haláltusáját: eszméi porig alázva, teste a végzeté. A Naplóban megjelent írások szerzői nem a nagypolitika egymásnak feszülő indulatairól számolnak be, hanem a krónikás hűségével elemzik a kort, s próbálnak maguk is eligazodni ott, ahol a történetek hősei sem találják önmaguk elveszett mását: a békés, alkotó, nagyra hivatott embert. Azt, aki elment, elbujdosott, eltűnt, s azt, akit megtaláltak, de már csak koporsóba zárva hoztak haza, meg azt is, aki a béke embere volt, de végleg elveszítettük, mert mára arcát a szorongás, a félelem homályosította el. Nemcsak a kofferek, hanem a sírok is domborodnak.

A mi csatáink a fejekben játszódnak le: a menekültek, becsapottak, kifosztottak, évezredes otthonukból kiűzöttek, erőszakkal mozgósítottak, parancsmegtagadók és a békéért intézményesen küzdeni akarók fejében. Korpuhatolók vagyunk mindannyian. A vallomások emberi hitelét a szenvedés, a riportok valóságtartalmát pedig a kiállás adja. Akkor, amikor az itteni sajtó a riportok valóságtartalmát pedig a kiállás adja. Akkor, amikor az itteni sajtó a világtörténelem legelvetemültebb uszításától volt hangos, mi a békét hirdettük. Sem hősök, sem áldozatok nem kívántunk lenni, csak ma is hiszünk abban, amit az írások születésének a pillanatában vallottunk: a háború esztelenség, s ennek a tudatosítása a mi föladatunk is. Talán azok voltak az igazán bátrak, akik a fenyegetések ellenére is mertek nyilatkozni és megnyilatkozni. Példaadásuk nélkül a háború iszonyata rejtve maradt volna, s a belénk nevelt törvénytisztelet is fejet hajtott volna az olyan embertelen törvények előtt, amelyek vágóhídra terelik egy ország jobb sorsra érdemes lakosságát. Temerin, Zenta, Ada, Moravica, Oromhegyes sem történhetett volna meg, ha az elutasító fölismerés nem lett volna tömeges.

 

Oldalszám
150 oldal
Borító/Kép
Műfaj
Tartalomjegyzék
3
Előszó
5
Ünnepből háború
8
Háborús víkend
11
Mondd, akarsz-e háborút?
14
Baráth Róbert
16
Számlakészítés a béke napjaiban
19
Szemtől szemben a tűzvonalon
21
Lenni
23
Jóba vótunk mindörökke
26
Nagygyűlés a béke mellett és ellen
28
Gondolatok egy szentlászlói pincében
30
Számomra ez a háború befejeződött
33
Kilencvenegyes évjárat
35
Hogy kizárja az ajtót
38
A senki földjén
43
„Úgy érzik, meg akarták őket semmisíteni”
45
Megállt itt az élet
48
Hogy visszatérhessünk egyszer még
51
Negyvennégy nap kilencvenegyben
53
Szerbek gyújtották, horvátok hagyták
56
Adj, király, katonát!
59
Fölszabadulás öt képben
61
„Ha békét mondok, narancsot érzek”
64
Vukovári mementó
67
Nagy-Jugoszlávia nem ország, csonka Jugoszlávia mennyország
69
Újévi körtelefon
70
Menekülj, amíg nem késő!
73
Maradni és nem menni
76
A balkáni Jeruzsálem
79
„Vagy kukorica, vagy Mitrovica!”
82
Bedobott kő, kidobott nemzet
84
Ezer tőke souvignon
86
Békében is arat a halál
89
Ki lő rád most, Ferdinánd?
92
Életet és békét!
95
Szélmalomharc (?)
98
Forgó szélben
103
Vészha(ra)ngok
106
Szabadfogoly
109
Szökőár a Tisza mentén
112
Holtszezon
114
Zitzer
119
Elvitték az Apunkat
123
Ellenpólusok
126
Lőttek Szarajevónak
129
Békeharangok
132
Ugye, fiúk, szép élet a katonaélet (!?)
136
Képmelléklet
Kiadás éve
Kiadó
Műnem
Kötés

Ünnep ez minekünk

Írások a szabadkaiak népi vallásosságáról
Előszó/utószó

Beszédes Valéria legújabb könyve, az Ünnep ez minékünk, egyfajta folytatása az Örökség első és második kötetének, melynek írásai, miniatűr tanulmányai méltán váltak népszerűvé, s amelyek népi kultúránkról és hagyományainkról rajzolnak megbízható, hiteles képet.

Nem is akármilyen folytatása, hiszen az Írások a szabadkaiak népi vallásosságáról alcímet viselő gyűjtemény tizenkét fejezetében múltunk és közelmúltunk jelenünkre is kisugárzó fontos vallási eseményeit, szokásait és vonatkozásait veszi számba a néprajzkutató alaposságával, ugyanakkor olvasmányosan, érdekfeszítő módon.

A szerző egységes kötetbe szerkesztett tanulmányai megbízható és hiteles képet nyújtanak a Szűzanya tiszteletéről Szabadkán, a Rózsafüzér Társulatról, a szabadkai Szentkút (Bunarić) interetnikus vonatkozásairól, a regionális és lokális búcsújáró helyekről a Vajdaságban, Szent Rókus kultuszáról, Szent Antal és Jézus szíve tiszteletéről, egy külvárosi kántor tevékenységéről, a bajelhárító szent levelekről és más hasznos imádságokról.

Beszédes Valéria a laikus olvasó számára is rendkívül érdekes dolgokat közöl például a Mária-lányokról, akik kizárólag a szabadkai magyarok körében voltak ismertek, s arra a kérdésre, hogy a bunyevácok miért nem szervezték meg a maguk csoportját, a kutató ezt a választ kapta: "Mert Szent István csak a magyarokat ajánlotta a Szűzanya oltalmába."

A tanulmányfüzér külön értéke, hogy a szerző párhuzamba helyezi a városban és környékén együtt vagy egymás mellett élő magyarok és bunyevácok vallási szokásait és hagyományait, szól a szokások és hagyományok egymásra gyakorolt hatásáról, összefonódásáról.

Beszédes Valériának ez a legújabb könyve is – akárcsak előző kötetei – azonosságtudatunkat, gyökereinket, megingott önbecsülésünket erősítheti ezekben a vészterhes időkben. (Dudás Károly) 

 

ISBN
86-82147-40-8
Oldalszám
140 oldal
Felelős kiadó
Sorozat címe
Borító/Kép
/sites/default/files/2020-03/Beszedes_Valeria_Unnep_ez_minekunk_.pdf
Szerzői minősítések
Szerkesztő
Dudás Károly fényképe
Recenzens
Recenzens
Kiadás éve
Kötés

Légszomj

Dráma

Ennyire szintétikus drámát itt még nem írtak. Halomnyi víziótól menekül a szerző, ki akarja magából őket írni.

A Légszomj valóban néhány párhuzamosan futó síkból tevődik össze. Egyes vonatkozással családdrámára emlékeztetnek, ilyen az apa harca a fiával, a fiúk egymásközötti küzdelme. Általában nem sematizált figurákat kell látnunk Deák müvében. Az apa például amellett, hogy a patriarchális élet, a zsarnokság összes jegyeit magán viseli, aggódik is a családért. Deák alakjai emberiek és összetettek. Van bennük tragikum és szépség. A másik sík egy történelm i pillanat megragadása. A háború utáni idők jellegzetességeit írja meg Deák, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megszabaduljon tőlük, de az előzmények, a fasizmus lidércnyomásaitól is. Ha itt vádról beszélhetünk, akkor az elsősorban önvád: hogyan éltük át, és hogyan álltunk helyt a közelmúlt eseményeinek forgatagában. Ezt a történelmi pillanatot kellett megfognia, végre megírnia, mert a mai ember, mindannyian, magunkban hordjuk nemegyszer alázat, kisebbrendűségi érzés formájában, s csak akkor szabadulhatunk tőle, ha kimondjuk. A darab harmadik síkját egy sajátos vajdasági élettér jelenti. Az a tér, amelyben kevert lakosság él, s amelyben mindenki mindenkinek ki van szolgáltatva. A feszültség tehát kölcsönös. A negyedik vonulat a parasztság ábrázolása azzal a csöndes szemrehányással, hogy őket is sújtotta a háború, noha nem ellenük folyt.

Ezek a síkok egymást keresztezve, metsztve vannak jelen a Légszomjban.

Ágoston Mihály

ISBN
978-86-87613-05-8
Oldalszám
142 oldal
Felelős kiadó
Sorozat címe
Borító/Kép
Deák Ferenc: Légszomj c. könyvének borítója
Szerző
/sites/default/files/2020-03/Deak_Ferenc_Legszomj.pdf
Szerzői minősítések
Előszó
Sorozatszerkesztő
Kiadás éve
Műnem
Kötés