Skip to main content

Várószoba

Oldalszám
201 oldal
Fülszöveg

Két ​elbeszéléskötet és egy regény jelzik Varga Zoltán írói útját, amely első könyvének, A kötéltáncosnak megjelenése (1963) óta a szüntelen erősödés, a mind határozottabb céltudatosság jegyében áll. A Várószobában összegyűjtött elbeszélései hangban úgyszólván alig ütnek el régebbi írásaitól, írói állásfoglalása azonban egészen új, nemcsak a szerző eddigi munkásságához mérten, hanem – merjük állítani – új jelenség a jugoszláviai magyar irodalomban is.
A Várószobába foglalt kilenc elbeszélés stílusa, nyelve egyszerű, mentes minden sallangtól, a történetek nagyrészt reálisak. De a lehetséges cselekmény mögött ott áll az író igazi mondanivalója, elbeszéléseinek lényege. Allegóriákkal állunk itt szemben, allegorikus írásokkal, melyekben a szerző napjaink emberének néhány sorsdöntő problémájáról szól. A halál, a mulandóság foglalkoztatja, az ember helyzetét vizsgálja korunkban; az emberi gyarlóság és áldatlan következményei a társadalom életében, a végzet elleni lázadás kilátástalansága, a szabadság problémái: ezek a témák jelennek meg a Várószoba elbeszéléseiben, s bizonyítják, hogy Varga Zoltán, akit öt évvel ezelőtt mutattunk be az olvasóknak, ma érett, eredeti koncepciójú író, s elbeszélő irodalmunk élvonalába tartozik.

Borító/Kép
A borítót és a kötést Boris Dogan tervezte
Szerző
Műfaj
Kiadás éve
Műnem
Kötés